Vasárnap (10.03.) este úgy játszott a Real Madrid, hogy a lefújás után még a legkritikusabb szurkolóban sem maradt hiányérzet: a királyi gárda 6-1-re verte a Deportivót a Bernabéuban. Cristiano Ronaldo igazi vezér volt a pályán, a sikerből két góllal vette ki a részét. A portugál zseni a hétvége játékosa!

- Milyen érzés?

CR: Csodálatos! Egyre egységesebbek vagyunk, nem véletlen, hogy hat gólig meg sem álltunk a Deportivo La Coruna ellen. Röviden ennyi, vagy a felvetés valami másra vonatkozott?

- Arra vagyok kíváncsi, mit jelent a számodra, hogy a Real megelőzi a Barcát a tabellán?

CR: Vagy úgy! Így van ez jól, a folytatásban se változzon a helyzet! Az ősi rivális megelőzése most még édeskevés, hiszen mi a harmadik helyen állunk, ők pedig a negyediken. Kíváncsi vagyok, a Valencia és a Villareal meddig bírja szuflával. Az mindenesetre bíztató, hogy kezd összeállni a játékunk, az új emberek és a régiek most már egy kerek egészet alkotnak. Formálódik a közösség a pályán és azon kívül is.

- Nyitottad és zártad a gálát, idézd fel a góljaidat!

CR: Nagyon fontos volt, hogy korán előnybe kerüljünk, szerencsére ezzel nem is volt gond. Miután átszakadt a gát, felszabadultan futballoztunk. Mesut úgy adta be azt a szögletet, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, s ha már ott voltam, befejeltem a bal alsó sarokba. A hatodik találat előtt, miután megcsináltam egy cselt és felgyorsítottam, gyakorlatilag már csak a kapus akadályozhatta meg, hogy betaláljak. Nem ezek voltak azok a mozzanatok, melyek a leginkább kifejezik a kezdeti bizonytalanságok utáni összecsiszolódást, sokkal inkább a negyedik gól! Olyannyira végigjátszottuk az akciót, hogy Gonzalo Higuaínnak még arra is lett volna ideje, hogy tábortüzet rakjon, és szalonnát süssön, mielőtt az üres kapuba lőtt.

- Több nyilatkozatodban is szuperlatívuszokban beszélsz Özilről. Mi fogott meg a játékában?

CR: A Real alaposan bevásárolt a nyáron, alighanem Mesut megvételével csinálta a legjobb üzletet a klub. Még 22 éves sincs, de úgy lát a pályán, ahogy nagyon kevesen. Minél nagyobb teret kell neki adni, mert tud és akar is szervezni a védelem és a támadósor között. A kiszolgálás a nagy erőssége, de a befejezéseknél sem kell félteni, ezt vasárnap este, a Deportivo ellen is bizonyította.

- És milyen együtt dolgozni José Mourinhoval?

CR: Mourinho legalább akkora egyéniség, mint manchesteri mesterem, Alex Ferguson volt, de sokkal kifinomultabbak a módszerei. Manuel Pellegrini sem volt rossz edző, de a Madridnak olyan vezérre van szüksége, mint Mourinho.

- Szó volt arról, hogy a portugál válogatottnál is átveszi a stafétát…

CR: A legkevésbé sem bántam volna, de lássuk be, ennek nem volt sok realitása, a Realnak nem tetszett az ötlet. A nemzeti csapat helyzete talán José nélkül is rendeződik, Carlos Queiroz után Paulo Bentóval az élen.

- Nem áll túl jól a szénátok…

CR: Ne felejtsük, a vb-selejtezőket is kifejezetten gyengén kezdtük, aztán mégiscsak ott voltunk a világbajnokságon. Ettől függetlenül a Ciprus elleni hazai döntetlenre és a Norvégia elleni idegenbeli vereségre nincs mentség. Ezeket a mérkőzéseket kénytelen voltam kihagyni, de péntek este ott leszek Portóban a pályán. A dánokkal szemben megkezdjük a felzárkózást. Utána megyünk Izlandra, ott sem lehet más a cél, mint a három pont begyűjtése. A modernkori portugál futball nem engedheti meg magának, hogy a válogatott bármilyen világversenyről is hiányozzon.

- A válogatott kötelezettségek után viszonylag könnyebb feladatok várnak a Real Madridra.

CR: Ezzel egyáltalán nem értek egyet! A Málaga és a Santander elleni bajnokira is úgy készülünk, mintha a Bajnokok Ligája fináléja várna ránk. Apropó, BL-döntő! Oda-vissza játszunk a másik nagy nyári bevásárlóval, az AC Milannal, azon sem lepődnék meg, ha május végén újra összecsapnánk – a trófeáért!