Szimpátia? Fernando Torres! Rúgótechnika? Cristiano Ronaldo! A KS kirakósa alább folytatódik, és az Aranylabdára leginkább érdemesnek vélt duóból megalkotja az ideális nyerőembert!

Miután az Aranylabdát 1956 óta odaítélő szaklap, a France Football szerkesztői úgy döntöttek, idén csak a december másodikán megjelenő számukból tudhatja meg ország-világ, kit illet 2008-ban a földkerekség legértékesebb egyéni futballelismerése, a kedves olvasó ezen cikk böngészgetésekor minimum egy napja tudja, ki a legjobbnak tartott labdarúgó. A Képes Sport még nem, így vette a bátorságot, és úgy döntött, az általa legérdemesebbnek vélt kettősből összegyúrja az ideális aranylabdást. Lássuk hát, hogy lett Fernando Torresből és Cristiano Ronaldóból Fernando Ronaldo.

SZIMPÁTIA

Csak azért nem kezdünk szakmai szempontokkal, mert mint minden egyes szavazásnál, úgy az Aranylabda esetében sem elhanyagolható tényező az emberi oldal. Hogy kit mennyire szeret a nép, mennyire tartja szimpatikusnak vagy ellenszenvesnek, mit fogad el tőle és mit nem. Mert hát valahol a (voksoló) újságíró is ember. Nos, azzal aligha állítunk újat, hogy Cristiano Ronaldo világszerte széles ismertségnek örvendő, ugyanakkor borzasztóan megosztó személyiség. Már a frizurája is taszít némelyeket (,,tincses” korszakáról nem is szólva), a meccsek közben olykor sírásra görbülő száj, toporzékoló test, kacsintgató fizimiska mind-mind arra szolgál, hogy az amúgy istenáldotta tehetség módszeresen leépítse az ennek ellenére is meglévő népszerűségét. Fernando Torres ezzel szemben abszolút pozitív jelenség, mindenfajta sztárallűrtől mentes, maga az alázat, a nyári Európa-bajnoki cím pedig értelemszerűen sokszorosára növelte közkedveltségét. Egyelőre csak Fernandóból dolgozunk.

EREDMÉNYESSÉG

Nos, ezen kritérium alapján mindkét szupersztárból lecsípnénk egy ugyanakkora szeletet, mert amíg az egyik, Cristiano Ronaldo klubcsapatával brillírozott, a másik, Fernando Torrres a spanyol válogatottal maradt legyőzhetetlen. A portugál a Uniteddel megnyerte a Premier League-et és a Bajnokok Ligáját, a liverpooli nemzeti csapatát vezette kontinensdiadalra. Melyik ér többet? Vitatkozni lehetne jó darabig a dolgon: az angol bajnoki cím mellett szól, hogy egy kíméletlen, extraklasszis játékosok és csapatok sorát felvonultató sorozat végén találtatik a győztes a legjobbnak, ehhez hasonló a Bajnokok Ligája, az Európa-bajnokság pedig csak annyiban más, hogy ott kevesebb akadályvétel szükségeltetik a koronázáshoz. Ami tény: a szavazásra jogosultak az adott év válogatott seregszemléinek (világbajnokság, Európa-bajnokság) aranyembereit előszeretettel hozzák helyzetbe.

GÓLERŐSSÉG

A portugál azért is utánozhatatlan figurája a világ futballjának, mert többnyire szélsőt játszva jutott az elmúlt szezonban 42 klubgólig. A szabadrúgásainál a kapusokat kiveri a víz, a tizenhatoson belül a másodperc tört része alatt feltalálja magát, a fejjátéka sem hagy különösebb kívánnivalót maga után, mégsem jelentenénk ki egyértelműen, hogy Cristiano Ronaldo ezen kvalitása előbbre való Fernando Torresénél. Mert hát ne feledjük: a spanyol első angliai évében termelt 33 gólt, abból 24-et a Premier Leagueben.

RÚGÓTECHNIKA

A KS gyúrta szobor ezen a poszton azért kezdene valamelyest Cristiano Ronaldóra hasonlítani, mert az a mozdulat, ahogy a vörös ördög megrúgja a labdát, egész egyszerűen minden fizikai törvényt és futballtankönyvet meghazudtol. Utánozhatatlan. Már ahogy nekifut a labdának is, megszeg minden korábban felállított tézist, aztán az az ív, amit a pettyes leír a maga röppályáján, ugyancsak félelmetes. A kapusok is reszketnek olyankor, bár biztonságban akkor sem érezhetik magukat, ha Fernando Torresnek lendül lövésre a lába. A spanyol azon centerek egyike, akik a tizenhatoson kívülről is képesek betalálni, de ha valamiben, ebben verhetetlen a portugál.

CSELEZŐKÉSZSÉG

Az egyik legautentikusabb liverpooli hírforrás, Gulácsi Péter szerint a Mersey partján Fernando Torresnél senki sem cselez jobban, néhány kilométerre keletre azonban szerintünk akad valaki, aki igen: Cristiano Ronaldo. A biciklicseleivel megőrjített védőkből Dunát lehetne rekeszteni, amit a zöld gyepen előad, azzal a Szombat esti láz színpadán is nyerő lenne. A spanyolon talán kevésbé látszik, hogy labdával született, de a gyilkos ösztön az övé. Driblizésre azért inkább a portugál lábait választanánk. Nos hát: ronaldói gólérzékenység, rúgótechnika és cselezőkészség, valamint Fernando Torres személyisége és eredményessége, és máris kész az ideális aranylabdás. Legalábbis a KS szerint.