TORRES VS. RONALDO

Akármennyire távolinak is tetszik az idei Aranylabda átadása, az első fél év produkciója alapján úgy fest, kétesélyes játszmával van dolgunk. A KS ringbe küldte a két legesélyesebb jelöltet, Fernando Torrest és Cristiano Ronaldót.

SZIMPÁTIA (1-0)

Mielőtt bármiféle szakmai latolgatásba fogna a Képes Sport, nem árt leszögezni: az Aranylabdáról hús-vér emberek döntenek (nevezetesen a France Football európai tudósítói), akiknél a puszta racionalitást könnyen megelőzheti a szimpátia, azon egyszerű tény, hogy az adott játékos mennyire férkőzött a szívükbe. Nos, a spanyol Fernando Torres nem az az utálatos fajta, botránymentesen szállítja a gólokat…

Ami Cristiano Ronaldót illeti, hát… Alighanem vegyesebb a portugál megítélése. No, nem mintha bárki is kételkedne a manchesteri zsenialitásában, a futballját kísérő sallangok (a reklamálások, a színészkedések, a gyakorta sírásra görbülő száj, egy szóval a sztárallűrök) azonban megosztják a közvéleményt, így alighanem a szakírókat is. Ha pedig valóban elhagyja Sir Alex Ferguson alakulatát, a hűtlenség vádjával is meg kell valahogy birkóznia.

TELJESÍTMÉNY (1-1)

Ahhoz, hogy valakit első liverpooli évében mindjárt a klublegendákhoz kezdjenek hasonlítani (Kenny Dalglishhoz vagy Ian Rushhoz), bizony nem elég csinos hajpánttal végigkocogni az Anfield Road gyepén. Torres nem érte be ennyivel: 46, vörös mezben lejátszott meccsén szerzett 33 gólt (abból 24 bajnokit), amivel a debütáns légiósok örök góllövőlistájának éllovasa.

Hogy a 24 Premier League-találat sem felülmúlhatatlan rekord, arra Cristiano Ronaldo szolgált élő példával. Az Old Trafford kedvence idei 31 bajnoki gólját megfejelte 11-gyel, de nem ám a Mansfield Town vagy a Torquay United elleni kupagólokkal, hanem például nyolc BL-dugóval.

TRÜKKÖK (1-2)

Habár újabban kitalálták, hogy a szépségkirálynőnek sem elég gyönyörűnek lennie, legyen okos is a drága, a futballban régi igény az esztétikum és a hatékonyság egysége. Avagy nem elég rugdosni a gólokat, az sem mindegy, milyen mozdulatot követően csapódik a hálóba a labda. Pláne, hogy milyen csel előzi meg. A liverpooli esetében panaszra nincs ok, igazán nem az a lesipuskás típus, bár ezen kritérium alapján aligha vetekedhet manchesteri riválisával. Trükkökben valamelyest jobb a portugál.

Ha valaki, Ronaldo aztán ad a külcsínre. Nemcsak megjelenésében, stílusában is. Mármint futballstílusában. A szabadrúgásokat megelőző rituáléja már-már legendás, az a mód, ahogy a labdát megrúgja, utánozhatatlan. Cseleit mindenki ismeri, mégis kiszámíthatatlan, gyorsasága Usain Boltéval vetekszik. Csoda-e, hogy miden fellépésén minden szempár rá szegeződik? Hogy az Eb-n trükkjeiből a szokottnál kevesebbet láthattunk? Lehet, csakhogy kisebb bokasérülése és az átigazolása körüli hercehurca is megzavarhatta.

EREDMÉNYESSÉG (2-2)

Noha voltak, akik a kontinenstorna első szakaszában – sőt, egészen a döntő napjáig – súlyos kritikával illették, valahogy sejteni, érezni lehetett, Fernando Torres egy ilyen idény után nem távozhat dolgavégezetlenül Ausztriából, Maga is így gondolhatta: a finálét góljával és megalkuvást nem ismerő futballjával döntötte el, Hispániát 44 év után segítve kontinensgyőzelemhez. Európa-bajnoki serleg kontra Bajnokok Ligája-győzelem. Eldönthetetlen? Talán nem is annyira…

2006: Fabio Cannavaro. 2002: Ronaldo. 1998: Zinedine Zidane. A vb-k évében utoljára 1994-ben fordult elő, hogy az esztendő végi aranylabdás nem az aktuális győztes keretéből került ki (akkor Hriszto Sztoicskov nyert). Hogy az idény Eb volt? Nos, ebben bízhat a BL-győztes portugál is, merthogy az Aranylabda 2004-ben (Andrij Sevcsenko), 2000-ben (Luís Figo) és 1992-ben (Marco van Basten) sem Európa-bajnokot talált meg. Most sem?

MARKETING (2-3)

Alighanem vitathatatlan közgazdasági tétel: eladáskor a termék minőségénél ma már többet ér a csomagolás, a reklám, a mézes-mázos duma. Az előbbit, azaz a minőséget egyikük esetében sem érheti kritika, de félő, a reklámpiacon némi lemaradással küzd az újdonsült Európa-bajnok.

Nem mintha csak a híréből élne Ronaldo barátunk, piaci értéke mégis magasabb, mint spanyol kollégájának. Az üdítőital-gyártótól a farmercégen át a számítógépes játékokig mindenfajta reklámban megfordult már, és a neve is gyakoribb szereplője a világ sajtótermékeinek. A  könyvpiacon is találkozhatunk már Cristiano Ronaldo nevével, e téren szinte verhetetlen.

MAGÁNÉLET (3-3)

Ugyan mindkét szívtipró nőügyei iránt élénk érdeklődést mutat az angol közvélemény, és örök téma, hogy épp szabad vagy foglalt a spanyol, illetve a portugál macsó, a liverpooli valahogy sokkal csendesebben intézi privát életét. Bizarr névre hallgató barátnőjével, Ollalával állítólag egy strandon találkozott jó néhány évvel ezelőtt, azóta is tart a lamúr.

Cristiano Ronaldo bezzeg ha akarná, sem tudná eltitkolni szíve választottját. Persze ha valakit olyan adottságokkal áldott meg a sors, mint Nereida Gallardót, nincs is miért a sufniba zárni, ám valami azt súgja, a fekete démon felbukkanása még okozhat némi galibát a cselgép karrierjében.

AMBÍCIÓ (4-3)

Írhatnánk, hogy ha más nem is, az Aranylabda bizonyára kellőképpen motiválja majd, ha nem tudnánk, hogy Liverpoolban, az Anfield Roadon, a világ egyik legfanatikusabb közönsége előtt minden egyes fellépés felér egy Európa-bajnoki döntővel. Leereszteni ezért nem tud, és őt ismerve nem is fog. Gyanítjuk, tavaszi formáját hozza majd az őszi szezonban is a Liverpoolban. Akkor pedig…

Kétségtelen, a Madridba költözés annyi új élménnyel, impulzussal, kihívással járna, hogy az amúgy sem gyenge játékára csak jótékonyan hatna. Annál is inkább, mert Cristiano Ronaldo nem átallotta kijelenteni: a Real Madrid gyermekkori kedvence, a hófehér mez viselése álmai beteljesülését jelentené. Igen ám, csakhogy az első fél év még az olyan tapasztalt világklasszisoknak is problémásra sikerült, mint Zinedine Zidane vagy a névrokon Ronaldo. Ha mégis zökkenőmentesen telne a beilleszkedés, az Aranylabdát is simán megérdemelné. Ha…