Cristiano Ronaldót tinédzserként megpofozták, ha pimaszkodott a pályán, a suliból tizenöt évesen dobták ki, apját az ital vitte el, bátyja drogelvonóját ő fizette. Huszonkét évesen Angliában az év játékosa és tehetsége, a világ legjobban fizetett futballistája lett. Wayne Rooney és John Terry szerint jelenleg nincs nála jobb, Pelé úgy gondolja, erre még egy-két évet várni kell. A portugál szólói szenzációsak, gyorsabb, mint Kengyelfutó Gyalogkakukk, fizikuma tökéletes, kétlábas, remekül lő, fejel, egyre jobban passzol. De lehet-e igazán kedvelni valakit, aki azt mondja magáról, túl jó, aki pofátlanul színészkedik, és alázza ellenfeleit?

Az 1977-es győztes Andy Gray után a második futballista lett vasárnap Cristiano Ronaldo, akit ugyanabban a szezonban az év játékosának és az év tehetségének választottak Angliában.

Mivel az elismerést a profi futballisták szavazzák meg, nagyszerűbb dicséretet el sem lehet képzelni, azaz kétségtelen: a Manchester United futballistája beérett. Ő sem gondolta volna viszont, hogy ez szülőföldjétől háromezer kilométerre történik vele.

Madeirán nevelkedett bátyjával és két nővérével, közel sem gazdag családban, apja kertészként, anyja mosodában dolgozott. Ahogy ő mondja, a legnagyobb ajándéka focilabda volt: "Ezt kaptam születésnapomra, karácsonyra, bármilyen ünnepre, de mindig ugyanúgy örültem neki." Fogyott is jónéhány darab, hiszen hároméves korától kezdve mást sem csinál, csak rúgja.

"Amikor csak tehettem, fociztam, utcán, pályán, bárhol. Mindig én voltam a legkisebb, de a legügyesebb. Ez persze nem volt mindig előny, egy-egy pimaszabb csel után előfordult, hogy lekevertek egyet-kettőt a nagyobbak."

A helyi Nacional Madeirában kezdett, de már tízévesen kiszúrták, Lisszabonba vitték a Sportinghoz. Benfica-drukkerként alkalmazkodnia kellett, de sokkal nagyobb problémának bizonyult, hogy ott kellett hagynia a családját. Nem is bírta egyedül, hamarosan utána ment édesanyja. A zöld-fehér klubnál szépen fejlődött, az iskolában kevésbé. Kezelhetetlen és szemtelen kölyök volt, tanulni nem szeretett, tizenöt évesen otthagyta a sulit: a legenda szerint széket dobott egyik tanárára, így nem marasztalták.

Ebben persze szerepe lehetett a nem túl rendezett családnak is. Édesanyja épp a napokban árulta el egy angol bulvárlapnak, hogy férje, Cristiano apja alkoholista, bátyja, Hugo kábítószerfüggő volt. "A fiam és a férjem imádták egymást, de az alkohol tönkretette az életét, nem tudott tőle szabadulni". Dinis Aveiro másfél éve, 52 évesen halt meg, elvesztése a játékban is visszavetette fiát.

A Cristianótól tíz évvel idősebb Hugo a mama elmondása szerint akkor lett drogos, amikor kisebbik fia 14 volt. Az első elvonóját az anya, a másodikat, két évvel később öccse fizette, első sportingos béréből.

Mivel az U17-es válogatottba már ekkoriban, jóval tizenhetedik születésnapja előtt bekerült, tehetségére hamarosan fölfigyeltek külföldön is. Kétezer-egyben Gerard Houllier, a Liverpool akkori menedzserének akadt meg rajta a szeme, de végül nem tett ajánlatot érte, mert túl fiatalnak találta. Bő egy év múlva, 2002-ben került a Sporting első csapatának keretéhez, Bölöni László, a gárda akkori szakvezetője küldte pályára először az élvonalban. Az idényben 25 meccsen három gólt rúgott, de a Sporting nem lett bajnok, Bölönit kirúgták, többek között szemére vetették, miért nem játszatta többet a tehetséget.

A Liverpool hibáját 2003 augusztusában a klub legnagyobb riválisa, az MU használta ki. Az angolok az új Sporting-stadion, az Alvalade megnyitóján játszottak a Sportinggal felkészülési meccset, kikaptak 3-1-re, és Sir Alex Fergusont játékosai már az öltözőben elkezdték fűzni trénerüket, vigyék haza magukkal a srácot. Néhány nap múlva 12,2 millió fontért leigazolta őt a Manchester United és a 2003-2004-es idény szeptemberében Premier League-futballista lett.

Beilleszkedése nem ment könnyen, látványosan, de hatástalanul cselezett, gyengén passzolt, rengeteg labdát eladott. Tehetsége persze nyilvánvaló volt, remekül lőtt, fejelt, de a csapatjátékba nem igazán tudott bekapcsolódni. A Real Madridba távozott David Beckhamet kellett pótolnia, nagy volt rajta a nyomás, amitől igyekezett megszabadulni. Nem akarta például a Realhoz távozott szélső mezét, inkább a sportingos 28-asban szeretett volna játszani.

"Jó lett volna nekem a 28-as, de Alex Ferguson azt mondta, nem, nem, fiú, te leszel a hetes. Nem mertem vele vitatkozni". A legendás szám fölé, amit korábban George Best és Eric Cantona viselt, a Ronaldo név került. (Apja kedvenc színésze, a későbbi amerikai elnök Ronald Reagan miatt adta neki ezt a nevet.)

Első manchesteri szezonjában FA-kupát nyert a United a másodpsztályú Millwall ellen, de 2005-ben semmit, ami előtte 15 éven át nem történt meg. C-nek voltak klasszismegmozdulásai, de összességében átlagosan teljesített. A válogatottal jobban ment neki, 2004-ben Eb-döntőt játszott a csapattal, de kikaptak Görögországtól, ráadásul hazai pályán, saját közönségük előtt.

Tavaly, pontosabban 2005-2006-ban egy Ligakupát már össze tudtak kaparni Manchesterben, de Cristiano Ronaldo még mindig nem tett különlegesen sokat, és annak ellenére, hogy a világbajnokságon elődöntőt játszhatott a válogatottal, még ott sem villantott kiemelkedőt. Leginkább színészkedéseivel , illetve azzal tűnt ki, hogy az angolok elleni meccsen segédkezett unitedes csapattársa, Wayne Rooney kiállíttatásában, majd, miután előkerült a piroslap, kikacsintott edzőjére.

Állította, ő csak hazája érdekeit védte, de az angol sajtó és a szurkolók rászálltak. A The Sun céltábla alá montírozta portréját, a drukkerek feltették az e-bay-re jutányos áron, fenyegetőztek, ne merjen visszatérni a szigetországba. Cristiano megijedt, kijelentette, a Real Madridba akar szerződni. "Megmondtam az ügynökömnek, menni akarok, a Real Madridban szeretnék futballozni, arról álmodom, fogok is."

Ügynöke elkezdett tárgyalni a spanyolokkal, Sir Alexnek és portugál másodedzőjének, Carlos Queiroznak repülőre kellett szállnia, hogy meggyőzzék, maradjon. Leutaztak délre, rábeszélték, menjen vissza velük: Rooney nem haragszik, ők ketten újra naggyá tehetik a Unitedet. A rábeszélés sikerrel járt, de még a két szakembernél is többet számított, hogy a machesteri közönség melléje állt, továbbra is támogatta. Mindenhol máshol viszont fütyülték.

A hírhedt kacsintás a tavalyi vb-ről

"Ha Angliában marad, változtathat a dolgokon" - mondta 2006 júliusában a rivális Chelsea edzője, José Mourinho.

Tavaly szeptemberben viszont még egyáltalán nem tűnt úgy, hogy Mourinhónak igaza lesz, és a szezon felénél már az egész világ róla fog beszélni. 2006 szeptember 17-én szokásához híven buta cselekbe kezdett a középpályán, elpasszolta a labdát az Arsenal elleni, manchesteri rangadón, a londoniak kontráztak, és 1-0-ra idegenben verték meg az MU-t. Ez a pillanat viszont, legalábbis nagyon úgy tűnik, fordulópont lett mind a játékos, mind a Manchester United életében.

Az utána következő hetekben meccsről meccsre jobb lett, az öncélú húzogatást kezdte elfelejteni, passzjátéka klasszisokat javult, labda nélkül is sokkal jobban kezdett mozogni. És ami a legfontosabb, elkezdett rendszeresen gólokat rugdosni és gólpasszokat adni. Míg első három manchesteri idényében 138 meccsen 27 gólt lőtt és 14 gólpasszt adott, addig ebben a szezonban 45 találkozón 21 gólnál és 19 gólpassznál jár úgy, hogy a bajnokságban még hátra van öt találkozó, a BL-ben legalább kettő és az FA-kupa fináléja.

"Elégedett vagyok vele, azon van, hogy fejlődjön. Még tanulja ezt a játékot. Ebben a szezonban sokkal jobban passzol, emiatt hasznosabb. Ebből látszik, kezd beérni, napról napra jobb" - dicsérte védencét Sir Alex Ferguson a szezon felénél. Látszik is Cristianón, hogy próbálkozik, egy kihagyott helyzet vagy rosszul sikerült lövés után azonnal sírásra görbül a szája, mintha fizikai fájdalmat érezne a rontás miatt. Ferguson elárulta, mindenkinél többet gyakorol, edzés után ottmarad, mindenképp fejlődni akar.

Kétségtelen, az utóbbi fél évben szinte megállíthatatlan, decemberben és januárban egymás után kétszer lett a hónap játékosa a Premier League-ben. Ez a liga történetében korábban csak két embernek, Dennis Bergkampnak és Robbie Fowlernek sikerült tíz, illetve tizenegy éve. A karácsonyi meccseken három találkozón szerzett hat gólt egy héten belül, a bajnokságban tizenhatnál jár, szélsőként, hárommal lemaradva a középcsatár Didier Drogbától.

Így jól látszik különleges felépítése

Mindennél szenzációsabbak viszont szólói, amikkel már nem oldalra, hanem előre, a kapu felé megy, és jóval gyakrabban jut el odáig vagy egy pontos passzig, mint nem. Olyan sebességnél képes tökéletesen kontrollálni a labdát, mint az igazi Ronaldo a legszebb napjaiban, Ryan Giggs fiatalon vagy Ronaldinho, amikor formában van. Napjainkban két ember tudja megcsinálni, amit ő, Kaká és Lionel Messi, ám C mindkettejüknél gyakrabban indul meg, és kevesebbszer állítják meg.

Ebben leginkább hihetetlen testfelépítése segíti, olyan, mintha erre a játékra teremtették volna. Jobbal, ballal egyformán ügyes, ugyanolyan jól lő. Eltalálja a kaput harmincöt méterről, de tud csavarni húszról is. Gyors, mint Kengyelfutó Gyalogkaukk: nem vicc, lábai úgy pörögnek sprint közben, mint a rajzfilmfigurának a mesében.

Száznyolcvannégy centijével és nyolcvan kilójával elnyomni nem tudják, remekül fejel, lepattannak róla a védők. Testének legfurcsább pontja a háta. Mezben nem látszik, de mint egy pingpongasztal, szokatlanul nagy, focisták között végképp. Nem tudni, ennek szerepe van-e tudásában, de valószínűleg igen.

A kiemelkedő fizikum ellenére, egyelőre legalábbis, úgy tűnik, nem sérülékeny. Bár egyre nagyobbakat kap, mindössze Khalid Boulahrouznak sikerült őt úgy lerúgnia a tavalyi világbajnokság holland-portugál meccsén, hogy le kelljen cserélni. Négy nappal később a negyeddöntőben újra pályán volt, százszázalékosan, ebben jelenleg csak egy futballista hasonlítható hozzá, Kaká.

Kívülről tehát közel tökéletes, sőt, az is, társai kedvelik, az öltözőben sokat viccel, jó a humora, így azt is elnézik neki, hogy meccs előtt, meccs után saját használatú tükre előtt órákig állítgatja a frizuráját, nézegeti magát. Playboynak hívják emiatt a Unitednél, ám vannak már jóval komolyabb gyengeségei is: mivel portugál, remek műeső, ebben az idényben Middlesbrough-ban pofátlanul eljátszott egy tizenegyest.

A Tottenham elleni, londoni meccsen megismételte, a tavalyi világbajnokságon meg akkor is összecsuklott, ha elfutottak mellette.

Tény persze, hogy javul, a mezőnyben már van, hogy továbbmegy, amikor csak kicsit érnek hozzá vagy húzzák meg a mezét, mint például a Roma-MU meccsen.

Negatívuma továbbá, hogy Cristiano Ronaldo kifejezetten pimasz futballista: olyan, akit az ember legszívesebben szétrúgna, amikor csapata két-három gólos vezetésénél tizenötödször lépi át a labdát, összevissza mozgatja a lábát, igyekszik minnél jobban alázni az ellenfelet. Volt, aki alá is rúgott már ebbe a szezonban. A middlesbrough-i James Morrison tettét még edzője, Gareth Southgate sem rosszallta.

Nagyképűségét nyilatkozatai és tettei, leginkább gólörömei leplezik le. Bármilyen ügyes valaki, ritkán hallunk interjúban olyat: "Azért nem szeretnek, mert túl jó vagyok."

Vagy érdemes megnézni az arcát az Európa-válogatottnak lőtt - persze szenzációs - szabadrúgásgólja után.

Fél Manchesterben persze így is óriási kedvenc, de személyisége megosztja a szurkolókat. Valami oka legalábbis lehet annak, hogy, bár halmozza a gólokat, fekteti a védőket és úgy néz ki, mint egy modell, szponzora, a Nike alig használja reklámkampányaiban. Ronaldinho a csapból is folyik, C ellenben csak az általánosabb hirdetéseikben tűnik föl, tévéreklámjukban nem is.

A Nike nem foglalkoztatja túl

Volt persze egy kilengése a pályán kívül, amikor 2005 őszén egy hölgy azt állította, megerőszakolta őt. Ronaldót a rendőrség kihallgatta, de több nem lett az ügyből, eljárás sem indult, valószínűleg hazudott a 'sértett'. Ezen kívül nőügyeiről keveset tudni, bár az angol bulvársajtó igyekszik összehozni kedvelt brit celebcsajokkal. A legutóbbi jelölt Gemma Atkinson, állítólag járnak, de közös fotó még nem jelent meg róluk.

Pedig társai, de már néhány ellenfele is azt mondja, ő a világ legjobb játékosa. "Nem csak a legjobb formában lévő, hanem a legjobb, vitán felül" - állítja Wayne Rooney. Ez a véleménye társuknak, Ryan Giggsnek, de a Chelsea-kapitány John Terrynek is: "Miatta nézem a United meccseit, fantasztikus, a legjobb."

A legutóbb vele hírbehozott Gemma Atkinsonnal

Az angol újságírók megkérdezték magát C-t is, mi a véleménye a dicséretekről. Szokásos önbizalmával így válaszolt: "Még nem vagyok a legjobb, mondjuk azt, minden képességem megvan ahhoz, hogy azzá váljak."

Helyén a futballban lehet vitatkozni, azon viszont nem, hogy ő a világ egyik legjobban fizetett játékosa. A télen a Real Madrid állítólag nyolcvanmillió fontot sem sajnált volna érte, de az MU 2012-ig magához kötötte: 120 000 fontos heti, 6,4 milliós évi fizetésével a klub történetének legjobban kereső labdarúgója lett.

A Premier League-ben csak két Chelsea-légiós, Michael Ballack és Andrij Sevcsenkó kapnak ennyit. Ez a pénz jó félmillióval több, mint amennyit Ronaldinho a Barcelonától egy évben zsebre tesz.

A legjobb-e vagy sem vitát Pelé véleményével érdemes lezárni. "Korai még a legjobbnak tartani. Ott van páldául Kaká, aki hasonlóan kiemelkedő, míg az utóbbi években Ronaldinho játszott ezen a szinten. Meglátjuk, mi lesz belőle egy-két év múlva."