Az a sztárkultusz, ami körülveszi, megosztja a labdarúgó-társadalmat, noha Cristiano Ronaldóról, a futballistáról csak egyféleképpen lehet vélekedni: a focitörténelem egyik legnagyobb játékosa, aki még korátsem teljesítsette mindazt, amire egyébként hivatott!
-Meg kell hagyni, a Real Madrid megadta bemutatásod módját: 80 ezer ember a Bernabéuban...
CR: Hátborzongató volt! Ha csak visszaemlékszem rá, feláll a szőr a karomon. Nem is hittem, hogy ennyien ellátogatnak a Santiago Bernabéu Stadionba, és hogy így fogadnak. Hihetetlen este volt!
-Egy álom beteljesülése?
CR: Valahogy úgy. Kiskorunkban Madeirán is a Real Madrid számított a topklubnak, mindenki arról ábrándozott, hogy egy napon belebújhat a hófehér mezbe. Nekem megadatott!
-Hogy azért az ellendrukkerekről se feledkezzünk meg, gyakorta neveznek önző, magamutogató, nagyképű játékosnak.
CR: Ma már azért sokkal kevésbé süthető rám az egoizmus bélyege, mint anno a manchesteri éveim elején. Persze, néhány éve csak az érdekelt, milyen látványos mozdulattal verhetem át a védőt, és rúghtok aztán gólt. A madridi publikum azonban immár egy ízig-vérig csapatjátékost figyelhet, amibe persze belefér a csel, a trükk, de pusztán a csapat érdekében.
- A spanyol és az angol liga azért alapjában más-más ismertetőjegyeket hordoz.
CR: Természeresen. Az angol futball gyorsabb és fizikailag megterhelőbb, ott egy másodpercre sem állhatsz meg. Spanyolországban többet van nálad a labda, több érintéssel futballozhatsz. Akklimatizálódnom kell, de nem hinném, hogy nehéz lesz ennyi szuperklasszis között mégértetnem magam.
-Megjegyeznénk, a kilencest egykoron bizonyos Alfredo di Stéfano viselte...
CR: Találkozhattam vele madridi landolásom napján, megható volt. Mítikus szám a kilences a Bernabéuban, mint ahogyan a hetes Manchesterben.
-Csakhogy azt Raúl hordja a balncóknál.
CR: Ő is legenda, a madridi futballtörténelem egyik legjelesebb alakja, nem kérdés, hogy a hetes az övé. Örülök, hogy egy csapatban szerepelhetek vele.
-Szóval, ha egyetlen játékost kellene megnevezned mint a világ legjobbja, ki mellett tennéd le a voksod?
CR: Cristiano Ronaldót jelölném meg! Na nem, csak viccelek. A 2007-2008-as szezonban én nyújtottam a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, meg is kaptam a jutalmamat: Aranycipőt, Aranylabdát, a FIFA elismerését. Ámde a világ futballja állandóan változik, hogy épp ki a legjobb, meglehetősen nehéz kijelenteni.
- A Madridba szerződés mögött az új kihívás lehetősége rejtezik? Hogy miután megnyertél szinte mindent Manchesterben, újabb célokat tűzhess ki magad elé?
CR:Is. A Real gyermekkori álom, de az átigazolásnál szempont volt, hogy egy napon az egyetemes futball legnagyobbjai közt tartsanak számon. Amihez még sokat kell nyernem.
-A portugál válogatottal elért sikerek speciel még hiányoznak a nacionálédból.
CR: Még. Mert Európa-bajnokásgot vagy vébét mindenképpen nyernünk kell egyszer. Játékoskeretünk, a portugál futballkultúra megköveteli.
-És azért jellemző, hogy Eusébio dicsfénye még mindig élesebben világít Portugáliában bárki másénál.
CR: Azzal együtt, hogy a legnagyobbak közé szeretnék bekerülni, nem kell, hogy bárkivel összehasonlítsanak. Megtisztelő persze, ha Eusébio vagy Figo apropóján említenek, de az én ambícióm a minél több trófea begyűjtése, nem más elhomályosítása.
-Azon gondolkodtál már, hol telepedsz le végleg?
CR: Szívem szerint Madeirát választanám, mégiscsak ott születtem, ott élnek a szeretteim, az édesanyám, a testvéreim, mindig is különleges helyet foglalt el az életemben.
-Nagyon fiatalon hagytad el. Nem lehetett könnyű...
CR: Tizenegy vagy tizenkét éves voltam, Lisszabonból sírva hívtam a szüleimet, hogy vigyenek engem haza. Nehéz időszak volt, azóta viszont semmi sem jelent megoldhatatlan problémát. Amikor tizennyolc évesen Manchesterbe költöztem, a nyelvet sem ismertem, mégsem éreztem elveszettnek magam. Az pedig csöppet sem zavart, hogy tanulnom kell. Folyamatosan tanulok. Mentalitást, hozzáállást, új játékelemeket, mindig valami mást.
-Tíz év alatt minden gyökerestül megváltozott körülötted. Nehéz mindezt feldolgozni?
CR: Nem, elvégre minden jobbá vált, az előnyére változott. Szebb házban élek, mint tíz évvel ezelőtt, jobban játszom, de sem ez, sem az a tény, hogy van vagy nincs egymillió euróm a bankban, nem változtatta meg az alaptermészetemet, a céljaimat. Szeretném élvezni az életet és a futballt. És nem azért, mert több pénzem van, mint volt tíz éve.
-A hírnév, az elképesztő őrület, ami körülvesz, az sem zavart soha?
CR: Természetesen akadnak negatív aspektusai a népszerűségnek, nem örülök például, hogy sokszor testőrökkel kell közlekedni. De az sosem érdekelt, miket pletykálnak rólam, a magánéletemről. Ha viszont a játékom a téma, arra mindig odafigyelek.
- Ahogy a szabadrúgásaidra is. Áruld már el, mi a titkod?
CR: A körmeim... Nem tudom, tényleg. Rengeteget gyakorlom, de hogy hogyan, na az tényleg titok.
- Könnyen hagytad ott az Old Traffordot?
CR: Dehogy! Hiányozni fog Sir Alex, akinél jobb mentort elképzelni sem tudtam volna, Wayne Rooney, akivel a pályán és azon kívül is tökéletes összhangban léteztünk, a szurkolók, akik fantasztikusan éltettek mindvégig. Egy szelete a szívemnek mindörökké Manchesterben marad, örülök, hogy bajnoki címmel búcsúztam, annak kevésbé, hogy másodszorra nem sikerült megnyernünk a BL-t, pedig a lelkemet beleraktam abba a meccsbe. Kisfiúként érkeztem Manchesterbe, férfiként hagytam el!
-Azt elképzelted valaha, mi mással foglalkozhatnál, ha nem futballistának szegődsz anno?
CR: Miután ötéves koromtól soha semmi más ajándékot nem kértem, csakis labdát, nehéz erre a kérdésre válaszolnom. Szóval mindig is labdarúgó akartam lenni, semmi más!
- És a labda számodra manapság munkaeszköz vagy játék?
CR: Játék!
Róla mondták
,,Persze, az öltözőben csak róla beszéltek a srácok, és a repülön hazafelé arról győzködtek, igazoljam le"- Sir Alex Ferguson a Sporting elleni, 2003-as mérkőzés után.
,,Soha életemben nem játsottam olyan szenzációs futballista ellen, mint ő. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor lecseréltek!"-Robbie Ryan őszinte vallomása az MU-Milwall FA-kupa-döntő után.
,,Egyáltalán nem lesz köztünk rivalizálás. Tökéletesen megférünk egymás mellett, a pályán és azon kívül is remekül megértjük egymást!"-az újdonsült madridi partner, Kaká.
,,Mindenki megőrült, amikor Wayne Rooneyt leigazoltuk, de engem ez a Ronaldo fiú jobban megmozgat. Amikor a 2004-es Eb-döntőben elsírta magátm kis híján én is"-George Best, a United 2005-ben elhunyt legendája.
,,Azt hittem, az a tény, hoy David Beckham számában játszik az Old Traffordon, nyomasztani fogja, de mint mindennel, ezzel is tökéletesen megbírkózott. Semmi sem tudja őt kizökkenteni!"-a portugál csapattárs, Luís Figo.
,,Ha Ronaldo megkapja a labdát, neked már nincs sok dolgod. Elég, ha nézed, ahogy egyik védőt ülteti hintába a másik után"-az (egykoron) ugyancsak nagy driblis Ryan Giggs megjegyzése.
,,David Beckham érkezésekor voltam ugyanannyira izgatott, mint most. Szerintem megannyi örömteli pillanattal lepi meg szurkolóinkat. Hogy magas-e az ára? Ezt diktálta a piac! A Real márpedig a világ legjobb csapatává kíván válni"-a madridi csapatkapitány, Raúl. |