Gyerekként csupa ,,aranyos" dologról álmodott: bajnoki aranyról, BL-aranyról, Aranylabdáról, Aranycipőről. Huszonhárom éves korára mindegyiket valóra is váltotta. Cristiano Ronaldo ugyan felnőtt, mégis mindig álmodozik.

-Hogy lesz a néhány gólos szélsőből hirtelen negyvenkét találatos aranycipős?
Azért nem volt az olyan hirtelen, évről évre egyre közelebb kerültem hozzá. Amikor megértkeztem a Manchester Unitedhez, mindössze tizennyolc voltam. Jó játékos, de korántsem olyan jó, mint most. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy passzoljak vagy cselezzek, mivel használok többet a csapatnak. Idővel azonban megtanultam, mondjuk nem voltam nehéz helyzetben, hiszen ha nagy játékosok mellett játszol, gyorsan tanulsz. Én is folyamatosan fejlődtem, és a tavalyi szezonban végre sikerült a nagy áttörés.

-2008 tényleg a te éved volt, de mi lesz 2009-cel?
Beszéltem néhány tapasztaltabb társammal, olyanokkal, akik elértek egy s mást, és ők mindannyian azt mondták: ,,Rendben, felértél a csúcsra, de az igazán nehéz az lesz, hogy ott is maradj!" Igazuk van, a csúcson maradni, ez az igazi kihívás egy játékosnak. Nekem úgy kell játszanom, hogy ott maradjak, mert ha nem, akkor a kritikusaim rögtön kikeszdenek, és azt nagyon nem szeretném. Éppen ezért ebben az évben ugyanannyi vagy még több sikert akarok, mint tavaly. Tudom, hogy kemény lesz, de csak az jár a fejemben: lehetséges, meg tudjuk csinálni.

-A bajnoki címet vagy a BL-trófeát lesz nehezebb megvédeni?
A Bajnokok Ligája-győzelmet szerintem nehezebb. A BL különleges sorozat, itt vannak a legjobb csapatok és a legjobb játékosok. A Premier League is kemény, a Liverpool nagyon jön, de mindent összevetve a BL húzósabb.

-A BL-sorsoláskor a szerencse is mellétek állt...
Pozitívan álltunk a negyeddöntőhöz. Az előző évben megnyertük a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját egyaránt, az idén ismételni szeretnénk. Ehhez pedig egyszerűen muszáj továbbjutnunk a Porto ellen.

-Volt kívánságlistád az ellenfelet illetően?
Nem, bár annak kifejezetten örülök, hogy a Bayernt nem mellénk húzták. A bajor együttes nagyon erős, néztem, ahogy szinte lemészárolta a Sportingot. Nagyon sajnáltam régi csapatomat, nem érdemelt ekkora verést. A müncheniek ráadásul mindkét meccsen végig hajtottak, 12-1 az összesítésben...Nehéz lesz őket megállítani.

-Akárcsak a te szabadrúgásaidat. Áruld már el: hogy kell így rúgni?
Sokan kérdeztek már a titokról, de mindenkinek ugyanazt tudtam csak mondani: nincs titok. Tényleg! Ha csak az nem számít annak, hogy sokat kell gyakorolni. Én is azt teszem, elképesztően sokat gyakorlok. Ennyi az egész.

-Persze...Ezek szerint azt is higgyük el, hogy nem zavar, hogy az Old Traffordon kívül állandó pfujolás fogad?
Ez nekem már normális. Ha nincs, szinte már hiányzik, mindig meg is kérdezem magamban: mi történt, miért nem fütyülnek, mit csinálok rosszul? A szurkolók azt hiszik, a fütyüléssel, kiabálással megzavarnak, és én elvesztem a koncentrációmat, pedig csak még jobban feltüzelnek!

-A bírók viszont nem mindig fütyülnek, amikor kellene...
A játékvezetőknek nincs könnyű dolguk, ezért tisztelem őket, bár igaz, sokszor nem értek egyet velük. Ha azt akarod, hogy legyen egy jó bajnokságod egy rakás jó futballistával és sok nézővel, akkor védened kell azokat a játékosokat, akik képesek bemutatni, amiért a szurkolók kimennek a stadionokba. Nem kell előnyhöz juttatni őket, csak nem engedni, hogy levadásszák őket. De nincs nagy gond az angol bírókkal, szerintem elégedettek lehetünk velük.

-Kik a legjobb barátaid a csapatban?
A portugálul beszélő játékosokkal, mint Nani, Anderson, Fabio, Rafael, többet beszélgetek, de igazából mindenkivel jól kijövök. A csapatszellem egy klubnál nagyon fontos, márpedig az összetartás a Unitednél rendkívül erős. Emiatt is vagyunk képesek ennyi mindent nyerni.

-No meg Alex Ferguson miatt.
A ,,Főnök" rendkívül fontos számomra, miatta vagyok ennél a klubnál. Ha valaki azt hiszi, hogy korábban is  így játszottam, az téved, Ferguson tanított meg rendesen futballozni. Amikor leigazolt, nekem adta a hetes mezt, majd a fülembe súgta: trófeákat akarok nyerni veled.

-Akkor az elmúlt évek dicsőséglistája az akarat diadala. Van kedvenced?
Nehéz lenne választani, hiszen gyerekként hol az Aranylabdáról, hol az Aranycipőről, hol a bajnoki címről, hol a BL-trófeáról álmodoztam, mostanra pedig már mindegyiket megszereztem. Nem tudok, de igazából nem is akarok választani közülük.

-Éhes vagy még a sikerre?
Hát persze! Fiatal vagyok, bőven van még hátra a karrieremből, amelynek a végén a futballtörténelem része akarok lenni. Úgy vélem, már ott a nevem a futball nagykönyvében, s én azon vagyok, hogy még jobban belevéssem.

-Azért már így sem felejtenek el. Hogyan bírkózol meg a sztársággal?
Amikor az emberek azt mondják, hogy szeretik a játékomat, hogy örömet szerzek nekik, jó érzés tölt el.

-Megszeretted már Manchestert?
Bár sokszor elmondtam, hogy az időjárás nem éppen a kedvemre való, szeretek Angliában élni. Tizennyolc éves korom óta lakom itt, mára már megismertem a várost és a környéket. Sőt, a családtagjaim is mindig örömmel látogatnak meg, de egy kicsit bosszantó, hogy Manchester és Madeira között nincs közvetlen járat...