Amikor a szerénységet osztották, aligha állt sorba, bezzeg amikor a tehetséget… Cristiano Ronaldo nem a visszahúzódásáról, hanem a riválisokat is ámulatba ejtő trükkjeiről, káprázatos góljairól ismert. Hogy a portugálok csapatkapitánya, a Real Madrid Puskás-díjas szélsője most még közelebb kerül a Nemzeti Sport olvasóihoz, fő támogatójának is köszönhető: az alábbi interjú nem születhetett volna meg a Nike közreműködése nélkül.
Valóban nyolcvanmillió fontot ér?
Többet is… - neveti el magát Cristiano Ronaldo. – Komolyra fordítva: a pénz nem változtatott meg, a labdának ugyanolyan varázsa van számomra, mint gyerekként.
Megvan még az első pár futballcipője?
Á, már nincs. Pedig megtarthattam volna…
Legalább emlékszik rá?
Nem pontosan. Az viszont előttem van, hogy tizenöt vagy talán tizenhat éves voltam, amikor egyik ismerősöm, Ricardo mutatott nekem egy cipőt. Attól megőrültem. Mindent megtettem, hogy szert tegyek egy hasonlóra.
Sikerrel járt?
Persze. A kitartás minden téren gyümölcsöző.
Egyik stoplisát sem őrzi odahaza?
Nem. Addig viselem, amíg szét nem rúgom őket. Ha szétszakadnak, mennek a kukába… Azért a mai cipők már jobban bírják a strapát, mint a régiek.
Apropó, régiek: akad olyan korábbi labdarúgó, akinek hajlandó megfogadni a tanácsát?
Aki jóindulattal közelít felém, meghallgatom. Hirtelenjében nem is tudom felsorolni, hány olyan kiválóság van, akire felnézek, akinek a tudását elismerem. Ugyanakkor senkit sem akarok utánozni, sőt még csak hasonlítani sem szeretnék senkire. Vallom, mindenkinek magát kell adnia ahhoz, hogy a legtöbbet hozza a karrierjéből. A futballpálya fantasztikus hely, aki van olyan szerencsés, hogy az a „munkahelye”, annak minden másodpercben a maximumra kell törekednie. Ezért én az edzéseken sem engedem meg magamnak a lazsálást, az első perctől az utolsóig igyekszem profiként viselkedni.
A gyepen megy, mint a távirat. Külön dolgozik azon, hogy szédítő tempóban fusson?
Természetesen. A gyorsaságom és a cselezőkészségem nagy előny, ezt ki kell használnom. Szeretem átélni azt a pillanatot, amikor érzem, hogy túljártam a védő eszén. De mint mindenen, a robbanékonyságomon is lehet még fejleszteni.
Kissé álszerény, nemde?
Nem. Egyszerűen őszinte vagyok… Magamhoz. Én még nem vagyok kész játékos. Aki azt hiszi magáról, hogy már mindent tud, óriási tévedésben van. Olyan labdarúgó szerintem még nem is született, aki minden szempontból tökéletes. A pályám, hála Istennek, jól alakul, rendre olyan klub foglalkoztat, amelyben fokról fokra előreléphetek. Sokat fejlődtem a Sportingban, még többet a Manchester Unitedben, és most a Real Madridnál is jó helyen vagyok. Továbbmegyek: a legjobb helyen. Ha akad olyan lista, amelyre a földkerekség legnevesebb egyesületeit írják fel, azon a Real az első.
Árulja el, miben szeretne még fejlődni?
A szabadrúgásokat még pontosabban kellene elvégeznem, aztán cselezhetnék jobban is, és a ballábas lövéseimen is van mit csiszolni. Megnyugtat, hogy a mai napig az a lelkesedés, alázat és hozzáállás jellemez, mint gyerekként, ezért is bízom abban, hogy még ennél is jobb leszek.
Mit tart a legnagyobb hibájának?
Könnyebb kérdést is kaphattam volna… Az igazat megvallva, sok hibám van. Nem is tudom megmondani, melyik a legnagyobb. Egyesek szerint az, hogy a góljaim után leveszem a mezem. Elismerem, nem kellene, mert feleslegesen kapok érte sárga lapot.
Miért nem csúszik inkább hason?
Boldogságomban bújok ki a felsőmből. Mert ezzel is üzenni akarok haza, Madeirára. Hogy értsék, mire gondolok: a szigetet ért februári természeti csapás után sokan szenvednek. A helybéliek félnek, hogy a katasztrófa újra bekövetkezik, és persze aggódom én is, hiszen Madeirán születtem, rokonain, barátaim élnek ott. Amikor láttam a televízióban a hatalmas esőzést, a sárlavinát, a pusztítást, borzasztóan elkeseredtem. A magam módján segítek, ahogy tudok, azonkívül, hogy anyagilag is támogatom az áldozatok családjait, próbálok minél többet tenni azért, hogy az élet mihamarabb visszatérjen a régi kerékvágásba, hogy az emberek ismét tudjanak mosolyogni. Hinni kell abban, hogy hamarosan megint minden olyan lesz, mint február előtt volt. És ha egy Ronaldo-gól erősíti a hitet, akkor azt mondom, egy mezlevétel megér egy sárga lapot.
Igaz hazafiként beszél.
Mert az is vagyok!
Meg Portugália válogatottjának csapatkapitánya. Elfogadják a társai?
Remélem, igen. Kedvezőtlen tapasztalataim mindenesetre nincsenek. Talán azért is hallgatnak rám mert látják rajtam, attól nem változtam meg, hogy enyém lett a karszalag. Miért változtam volna? Ugyanúgy magamat adom, mint eddig. A felelősség sem lett nagyobb. Kapitányként cseppet sem viselek nagyobb terhet, mint „szimpla” csapattagként. Akik mellettem futballoznak, ugyanúgy barátaim és társaim, mint korábban. A portugál válogatott nem egyenlő Cristiano Ronaldóval, sok kiváló labdarúgó alkotja. Mindent megteszek azért, hogy sikeresek legyünk, azonban a nagy győzelmeket kizárólag együtt érhetjük el.
Dél-Afrikában mire vihetik?
Közös álmunk, hogy világbajnokok legyünk. De… Tudomásul kell vennünk, hogy jó csapatunk van, ám nem legyőzhetetlen. Esélytelenek sem vagyunk, s ha a legjobb formának hozzuk, akkor… De meglátjuk, mi lesz a nyáron.
Fizetne azért, hogy valakit láthasson játszani?
Hogyne! Azért például sokat adnék, hogy egyszer Tiger Woodsot megnézzem golfozni.
Kinek a kedvéért ülne fel egy stadion lelátójára?
Vannak néhányan. Rooney, Drogba, Messi, Xavi, Inieste, aztán Raúl, Benzema és Kaká… Bár arra, hogy utóbbi hármat lássam, aligha kellene költenem… Hiába, ez az egyik előnye, hogy Madridban játszom.
Akad más haszna is?
Ne tréfáljon! A Real – intézmény. Óriási megtiszteltetés a tagjának lenni, alig várom, hogy nyerjek vele valamit.
Mégis, mintha két Real lenne.
Mire céloz?
Arra, hogy a Cristiano Ronaldóval felálló együttes eredményesebb, mint a Cristiano Ronaldót nélkülöző.
A statisztika ezt támasztja alá, de ezzel én nem foglalkozom. Egy csapat sorsa nem múlhat egy játékoson. Meglehet, a világ egyik legjobb futballistája vagyok, ám hogy nem rajtam áll vagy bukik a Madrid dicsősége, az biztos.
Hiú?
Valamilyen szinten az vagyok.
Vágyik arra, hogy egyszer majd a futballtörténelem legendái között emlegessék?
Igen, legenda szeretnék lenni! De hosszú az út odáig, csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy halhatatlanként beszéljenek róluk. Én talán jól haladok ezen az úton, ám ahhoz, hogy tényleg legendává váljak, még évekig a legjobb formámat kell hoznom. Idővel persze jó lenne azt hallani, hogy egy kisgyerekhez fordulnak: legyen a példaképed Cristiano Ronaldo, mert briliáns labdarúgó volt.
Díjak sora bizonyítja, hogy többre képes az átlagnál. Melyiket tartja a legnagyobb becsben?
A csapat sikere prioritást élvez. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyéni elismerések ne lennének fontosak számomra. Ha engem jutalmaznak, különleges érzés tölt el, ilyenkor, nem tagadom, büszke vagyok magamra. Élvezem ezeket a pillanatokat, a trófeákat örömmel mutogatom a szeretteimnek és a cimboráknak. Az Aranylabda és az Aranycipő a legnagyobb kincsem, bevallom, még pályázom egy-kettőre…
Karrierje során ki volt önre a legnagyobb hatással? Bölöni László, Sir Alex Ferguson, esetleg Manuel Pellegrini?
Fejet hajtok az összes edzőm előtt, mindnyájuknak rengeteget köszönhetek, mégsem őket említeném meg, hanem édesanyámat és a nővéreimet. Ők azok ugyanis, akik mindig mellettem álltak és biztattak. Édesapám négy esztendeje hunyt el, elvesztését nagyon nehezen dolgoztam fel. Azóta sokkal erősebb vagyok, és a korábbinál is többet próbálok a családommal törődni.
„Aki szereti a futballt, imád engem!” Tudja, ki nyilatkozott így?
Én. Félreértés ne essék, nem akartam nagyképűnek tűnni, mindössze arra céloztam, hogy szerintem szórakoztató vagyok. A labdarúgás, ugyebár, szórakozás, úgy kell űzni, hogy az emberek élvezzék. Azok is, akik játsszák, és azok is, akik nézik. És aki szereti nézni a focit, kedvelhet engem, mert én élvezettel futballozom.
A huszonöt éves Cristiano Ronaldo számára mit jelent a futball?
Mindent. Foci nélkül semmit sem érne az életem.
CR vallomása Wayne Rooneyről:
„A szememben mindig is csodálatos játékos volt, nem lep meg, hogy az idén is remekel. Nyertes típus, remélem, hogy egyszer még erősíthetjük ugyanazt a csapatot. Biztos vagyok benne, hogy a Primera Divisiónban is a legjobbak közé tartozna. Néha beszélünk telefonon, de a Manchester-drukkereket megnyugtatom: ilyenkor nem csábítom a Realba…”
Madridról:
„A város egyik csendes negyedében élek, ahol jóformán semmi sem történik. A klub körül viszont hatalmas a felhajtás, legalább akkora, mint a Unitednél. A szurkolók ellenben mások errefelé, az elvárásaik miatt jóval nagyobb pszichés nyomás nehezedik a futballistákra, mint Manchesterben. Akad klub, amelyben nincs következménye a gyengélkedésnek – a Realnál van…
Az új cipőről…
„Már nyolc éve viselem a Nike termékeit, számomra megtisztelő, hogy a cég érdemesnek talál a támogatásra. Kiváló együttműködésünket jelzi, hogy a legújabb cipő, a Mercurial Vapor Superfly tervezésénél nemcsak kikérték a tanácsomat, meg is fogadták. Imádok benne focizni. Olyan gyönyörű, mint az arcom. Jaj, csak tréfáltam, nehogy leírják…!” |
AJÁNLOM AZ OLDALT
