1. Amikor megszülettél, Ronaldo, a Fenomén még csak nyolcéves volt, így biztosan nem miatta kaptad a nevedet. Tudod, hogy ki miatt?

"A szüleim azt mondták, az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan tiszteletére."

2. Ha ránézünk a térképre, világos, nem is Európában születtél?

"Egy varázslatos helyen, Madeira szigetén, Funchal városában. Az Atlanti-óceánban van, körülbelül 500 kilométernyire a marokkói partoktól és a Kanári-szigetektől egyaránt."

3. Nyilván ott is kezdtél futballozni, nemde?

"Tizenkét éves koromig éltem ott, s bevallom az időm nagy részét még iskolásként is a futballal töltöttem. Már 6-7 évesen elkezdtem játszani az Andorinha nevű kölyökcsapatban, amit Fecskéknek becéztek. Apám volt a gyúró, a szertáros, afféle mindenes. Nem sokkal később átkerültem a sziget egyik legjobb klubjába, a Clube Desportivo Nacionalba."

4. Miért hagytad el a szigetet 12 évesen?

"Mert a Sporting elvitt Lisszabonba, a futballiskolájába. Mérhetetlenül boldog voltam."

5. Igaz, hogy nagyon szegény családból származol?

"Igaz, de nem szégyellem. Eusébio hasonló utat járt be."

6. Ki volt gyerekkorodban a példaképed?

"Diego Maradona."

7. Melyik csapatnak szurkoltál?

"Huh, most azt kellene mondani, hogy a Sportingnak vagy a Manchester Unitednek? Az igazság az, hogy ameddig Madeirán éltem, a Benficának drukkoltam."

8. Mióta vagy ismert játékos?

"2002 októberében állított be először Bölöni László a Sporting első csapatába. Rögtön két gólt lőttem a Moreirense ellen. Nagyjából azóta, bár az összes korosztályos válogatottban megfordultam."

9. Mit szóltál, hogy 2003 augusztusában meghívtak az A válogatottba?

"Valóra vált az egyik álmom, de ez a meghívás talán inkább a Manchester Unitedhez szerződésemnek szólt. Viszont nagyon szeretnék bekerülni az Eb-keretbe."

10. Igaz, hogy Madeirán például te népszerűsíted, vagy ha úgy tetszik, veled népszerűsítik az Európa-bajnokságot?

"Igen. Nagyon büszkévé tesz ez engem és rokonaimat egyaránt."

11. Azt tudod, hogy mely klubok versenyeztek még érted?

"Az ügynököm, Luis Correia azt mondta, hogy a Liverpool, a Chelsea, a Barcelona, a Real Madrid és a Milan is érdeklődött."

12. Foglalkoztat a gazdagság?

"Még nem volt időm megszokni, De azért nagyon jó érzés. A gyerekkoromhoz képest már a Sporting is gazdaggá tett, de ott még csak 1500 eurót kerestem havonta. Most, a Unitednél ennek közel húszszorosát kapom hetente. Nem is magam miatt örülök neki, a családomat szeretném boldoggá tenni."

13. Mennyi időre szerződtél a Manchester Unitedhez?

"Öt évre, 2008. augusztus 12-ig szól a szerződésem."

14. Kivel vagy a legjobb viszonyban a klubtársaid közül?

"Hát, a legjobban Klébersonnal tudok beszélgetni, hiszen azonos az anyanyelvünk. De a többiek is nagyon rendesek."

15. Tudsz angolul?

"Tanulok."

16. Gyerekkorodban volt valamilyen beceneved?

"Magas és vékony fiú voltam, aki rengeteg gólt lőtt. A kilencvenes évek közepén ezért a barátaim Kluivertnek hívtak, persze Patrick Kluivert után."

17. Milyen jegyben születtél?

" Vízöntő. A kínai jegyek közül pedig ökör."

18. Az aktív futballisták, a kollégák közül kit tartasz a legtöbbre?

"Luis Figót és Thierry Henryt."

19. Ki az a személy akivel leginkább találkozni szeretnél?

"Mike Tyson."

20. Mi a kedvenc ételed, illetve italod?

"A Bacalhau a braz, ez egy portugál étel tőkehal krumplival és tojásrántottával. Italból egy madeirai gyümölcslé."

21. Mivel töltöd legszívesebben szabadidődet?

"Mint a legtöbb fiatal, moziba járással, zenehallgatással, de nagyon szeretek sétálni, s néha egy kicsit csak egyedül lenni."

22. Említetted a mozit. Ki a kedvenc mozisztárod?

"Jean-Claude Van Damme."

23. Melyik filmek tetszettek a legjobban?

"A Hatodik érzék és a Szikla."

24. Ki a kedvenc színésznőd?

"Angelina Jolie, valamint Drew Barrymore a Charlie angyalaiból."

25. Életmottód?

"Légy azon, hogy el ne packázd a szerencsédet!"

Édesapád halála és egyéb magánéleti gondok óta nem igazán találod önmagad, a karácsonyi fordulókban viszont újra csillogtál a pályán.

"Én is így éreztem. A mester (Sir Alex Ferguson) tudta, hogy fejben össze kell szednem magam egy kicsit, és ezért pihentetett többet. Csapattársaim végig éreztették, hogy többre vagyok képes, mondták, hogy ne forduljak magamba, és amiben tudtak, segítettek, amiért hálás vagyok nekik. Tényleg nem ez volt életem legjobb periódusa, sőt talán ez volt a legrosszabb, de remélem, az idén végre eljön a siker éve a csapattal, mert egy FA-kupa trófeán kívül nem szereztünk az utóbbi években sok örömet a szurkolóknak."

Három sorozatban álltok még, de Európában elúszott minden esély. Az utóbbi tíz év legrosszabb Bajnokok Ligája szereplés milyen hatással volt a csapat hangulatára?

"Biztos, hogy egyik csapatnak sem jön jól, ha kiesik egy versenyből, de ezen sajnos már nem tudunk változtatni. A kudarc nagyon összekovácsolt, egységessé tett minket, minden rossz ellenére jó most United-játékosnak lenni."

A bajnokságban viszonylag sikeresek vagytok, a BL-ben viszont nem. Angliában jó néhány éve ezt a szintet hozzátok a pontszámok és a rúgott gólokat figyelembe véve, de most ez sem elég. A BL-ben pedig a három szerzett gól szánalmasan kevés a hat meccsen. Miért nem ment a kupameccseken, el voltatok átkozva?

"A Premiership és a Bajnokok Ligája között alapvetően az a különbség, hogy Európa legjobb csapatai között magasabb szintet más kaliberű játékosok játszanak. Próbálok mindkét sorozatban ugyanúgy futballozni, de nem mindig sikerül. Itt is, és ott is más taktikát kell kidolgozni az ellenfelek ellen. Nem ugyanúgy indultak a mérkőzések, a kupameccseken nem tudtunk keresztülgázolni a csapatokon. Ez okozta a vesztünket. Az idén nem sikerült, de ez mentálisan meg kell, hogy erősitsen minket."

Sokan a három R miatt imádják a Manchester játékát (Ruud, Rooney, Ronaldo). A cseleid pedig talán még népszerűbbek, sok embert a játékod ültet a képernyők elé. Hogyan csinálod?

"Örülök, ha így gondolják. Ezeknek a cseleken az a titkuk, hogy ösztönösek. Nem tudok magyarázatot adni a trükkökre, ezek egyszerűen a testem, a lelkem részei. Nem dolgozom rajtuk, nem gyakorlom szupertitkos edzéseken, mindig csak a meccshelyzetek hozzák ki belőlem. Ezeknek a cseleknek sok mindent köszönhetek, angliai szerződésemet, sőt, emiatt egyszer, egy nagy meccs után Ruud nekem adta a mérkőzés legjobbja díját. Azt mondta, így érzi jogosnak, én érdemeltem meg helyette ezt az elismerést. Számomra ez adta a legtöbbet, ezért ez a díj a manchesteri házam nappalijában van, hogy mindig emlékeztessen rá. Az összes többi kupám vagy érmem az otthoni hazámban van Madeirán."

Sir Alex azt nyilatkozta rólad, hogy te vagy a legkiszámíthatatlanabb játékos a ligában, és huszonnégy éves korodra hasonló klasszis válik belőled mint amilyen a barcelonai Ronaldinho.

"Remélem, igaza lesz a Mesternek. Én is úgy érzem, hogy már az előző szezonban is sokat fejlődtem, hogy jobb játékos lettem. Angliában nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikás felkészülésre, mint Portugáliában. Az itt eltöltött meccsek alatt önző játékosból csapatjátékossá váltam, de még mindig van hová fejlődnöm az angol stílust és játékot illetően. Nem is színészkedtem annyit. Egy akkora klubbnál, mint a Manchester United mindennap tanulhat az ember."

Latin tipusú játékosként hogyan tudtad megszokni az angol éghajlatot, a légkört, a mentalitást?

"A hideget volt a legnehezebb megszokni első manchesteri évemben, de mostanra már egyáltalán nem okoz problémát. A pályán, mivel egyre jobban kiismernek a védők, nehezebb a dolgom, de nem én vagyok az egyetlen játékos a csapatban, összejátszunk, ha rám figyelnek a társaknak kell többet vállalniuk. Wayne-nel például remekül megértjük egymást, és szerintem hatalmas játékos lesz belőle, mert még mindig csak húsz éves, annyi mint én."

Megtaláltak a reklámszakemberek. Mennyire vonz a médiában való szereplés?

"Ilyen fiatalon nagy dolognak tartom hogy ennyi reklámszerepre kértek fel. Még sohasem dolgoztam a divat világában, de a farmerreklám miatt Jessica Millerrel is szerepelhettem, úgyhogy nagyon megtetszett ez a község. A képeken nem csak a konditeremben eltöltött időm látszik, hanem az edzéseken magamra szedett néhány kiló izom is."

Látszik rajtad, élvezed, ha váltogathatod a széleket, a labdával azt csinálhatsz, amit akarsz. Mennyire kötött a taktikai feladatod?

"Szeretem a szabadságot a pályán, ezt a Mester is tolerálja. Nem szeretem, ha kötöttpozícióban kell szerepelnem, amennyire csak lehet, szabadon játszom, cserélgetjük a széleket, és azt a lehetőséget kaptam, hogy a védekezésből nem szükséges annyira kivennem a részem, ha Giggs vagy Rooney visszamegy, ilyenkor a gyorsaságom elöl aranyat érhet. A kedvenc posztom akkor is az, ha Van Nistelrooy mögött lehetek, és vele együtt támadhatok. Ha futballozhatok, mindig boldog vagyok, nekem a foci, a latin temperamentumom egyet jelent a látványos játékkal, a nézők kiszolgálásával."

Milyen érzés Cristiano Ronaldonak lenni?

"Jó. Azt viszont nem tudom, milyen érzés másnak lenni. Hogy jobb-e vagy rosszabb? De a kérdés nyilván arra vonatkozott, hogy hogyan érzem magam a bőrömben. Nincsen okom a panaszra. Eddig meseszerűen alakult az életem."

Nehéz elviselni a népszerűséget? A Sporting Portugália három nagy klubjának egyike, de azért a Manchester United nyilvánvalóan még ennél is komolyabb nagyságrend.

"Egyelőre a népszerűségnek csak a jó oldalát tapasztaltam. Legalábbis többnyire. Tetszik. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy dalokat énekelnek rólam, s ezeknek a nagy részét nem is értem. De utána lefordítottam őket. Úgy érzem, Manchesterben megkedveltek a szurkolók, rengeteg levelet kapok, azt hiszem elsősorban a fiatalaktól. Ám azt meg kell mondjam, nagyon megtisztelő az itteni szeretet, de szinte semmi ahhoz képest, ami Madeirán körülvesz."

Mikor tudsz hazamenni?

"Sajnos, évente egyszer, legfeljebb kétszer. Az angol bajnokságban nincs hosszabb szünet, ha meg a válogatott miatt Portugáliába mehetek, leginkább Lisszabonig jutok. Ezért is nagy szerencse, hogy anyám és az egyik nővérem a családjával velem lakik Manchesterben."

Az Európa-bajnokság után azért jártál Madeirán, nem?

"Igen. Csodálatos volt. Szerintem a világ legjobb helye. Fantasztikus a tenger, s szinte mindig jó idő van. Az emberek kedvesek, most meg különösen kitüntető szerettek voltak irántam."

Kedvenc lettél. De neked srácként voltak-e kedvenceid?

"Körülbelül tíz-tizenegy éves koromban a barátaim Kluivertnek becéztek. Kluivert akkoriban robbant be, s én nagyon szerettem a játékát. Fiatal volt, rugdosta a gólokat, s ez nagyon tetszett. De lenyűgözve néztem Diego Maradonát is. Sajnos, személyesen sohasem tudtam találkozni vele, pedig nagyon jó lett volna. Olyan, mint egy bűvész: hiába nézed közelről, mit csinál a labdával, még ha rá is jössz, hogy hogyan csinálja, nem tudod utánozni. A portugál játékosok közül Luis Figot csodáltam leginkább. Legszebb álmaimban sem mertem remélni, hogy egyszer majd úgy emlegetnek, mint az ő lehetséges utódját a válogatottban. Hozzáteszem: az élet néha szebb, mint a legszebb álom: az idén többször is megadatott, hogy Luisszal együtt játsszunk a válogatottban."

Büszkék rád a madeiraiak?

"Nem könnyű erre személyesen válaszolni. Úgy éreztem, minden srác szeretne velem találkozni. Az Európa-bajnokság nagyon erős érzelmeket váltott ki az emberekből, akik büszkék voltak arra, hogy madeirai is a csapatban van."

Ha ennyire büszkék arra, hogy egy madeirai a portugál válogatott tagja, miért hallani gyakran arról, hogy a sziget szeretne elszakadni az anyaországtól?

"Ez politika, az meg engem nem érdekel."

Ritka egyébként, hogy egy madeirai bekerül a legjobbak közé?

"Az olimpiai válogatottban volt még egy fiú rajtam kívül, s akad még egy srác az élvonalban. De rajtunk kívül nem játszik más a válogatottban, vagy anyaországbeli élvonalbeli csapatban."

Kiket szoktál végiglátogatni, amikor nagy ritkán hazamész a szigetre?

"Mindenhová szívesen megyek, de elsősorban természetesen a családomat látogatom meg, beleértve a keresztapámat, akinek nagyon sokat köszönhetek. De igyekszem mindenkivel találkozni, akinek hálás lehetek. Az Európa-bajnokság után például felkerestem az egykori tanítónőmet, vagy például az Adorinha elnökét is. Mindannyiuknak nagy köszönettel tartozom ezért, hogy idáig eljuthattam."

Mit szoktál legtöbbször enni, ha végre hazajössz?

"Bacalhau a brazt, azaz tőkehalat krumplival és tojásránottával. Italból egy madeirai gyümölcslé, a Santal a kedvencem."

Érdekelt valaha valami olyan mélyen, mint a futball?

"A mi családunkban a legtöbb férfi futballozott. Különböző szinteken bár, de játszottak. Nekem a labda volt az első játékszerem, s mióta csak megtanultam járni, rugdostam. Elég hamar kiderült, hogy van érzékem hozzá. Az Adorinhában apám volt egyrészt a gyúró, de amolyan mindenesféle is. Így aztán már azelőtt gyakran elvitt a pályára, hogy leigazoltak."

Mindennapi lételmed a futball?

"Azt hiszem, ez a jó kifejezés. Nekem éppen olyan természetes, hogy mindennap rúgom a labdát, mint a levegővétel."

Akik ismerik az életed, azt mondják, két igazán nehéz periódus volt benne. Az egyik, amikor tizenkét évesen Lisszabonban hirtelen felnőtté kellett válnod, a másik pedig, amikor Manchesterbe kerültél. Te hogyan gondolsz vissza például az első sportingos hónapokra?

"Tényleg, nem volt könnyű! Kisfiú voltam még, aki elszakadt a családjától, s elutazott az ismeretlenbe. A pályán nem voltak gondjaim, ott el tudtam fogadtatni magam. De nem akadtak igazi barátaim, a többiek gyakran csúfoltak amiatt, hogy erős madeirai tájszólással beszélek. Vad konokság és dac szorult belém. A Sporting akadémiájának a vezetői egy időben attól tartottak, hogy kezelhetetlenné válok, hogy rossz útra tévedek. Volt akkoriban ilyesmire példa a kölyökjátékosok között. Ezért aztán megkérték az édesanyámat, hogy költözzön Lisszabonba, tulajdonképpen, hogy vigyázzon rám. Lehet, hogy máskor, más helyzetben egy kamasz fiú dacossá válna ettől, hogy úgy érezné, ő már eléggé felnőtt az önállósághoz. Nekem viszont nagyon hiányoztak az otthoniak, a családom, boldog voltam, hogy anya velem lesz."

Manchesterbe már hét évvel idősebben érkeztél. Ott könnyebben ment a beilleszkedés?

"Összességében igen. Itt azonban szembe kellett néznem egy olyan problémával, ami Lisszabonban ismeretlen volt: a nyelvtudás hiányával. Az első pillanattól kezdve szorgalmasan tanultam angolul, de időbe telt, ameddig gond nélkül beszélni tudtam az angol játékostársakkal. Szerencsére akadtak, akik spanyolul vagy portugálul tudtak, először velük barátkoztam össze. A brazil Klébersonnal, az uruguayi Diego Forlánnal és az éveken át az Atletico Madridban szerepelt, dél-afrikai Quinton Fortune-nel töltöttem a legtöbb időt eleinte."

Egyszer panaszkodtál arra, hogy a népszerűségnek vannak árnyoldalai is. Hogyan "viselted el" az angol bulvársajtót?

"Nem értettem, hogy miért írnak olyat, amit tudnak, hogy nem igaz, csak azért, mert jól hangzik. Portugáliában a bulvársajtó sokkal szelídebb. Kitaláltak mindenféle hangzatos történetet arról, hogy milyen kapcsolatban vagyok Jordana Jardellel. Jordana, aki egyénként modell, s tényleg nagyon csinos, régi ismerősöm. Még akkor találkoztunk először, amikor a bátyja, Mario a Sportingban a csapattársam volt. Azt is furcsállottam, hogy egy másik lap idézett egy madeirai tanárt, aki azt mondta, hogy a társait heccelő, balhékba belevivő fiú voltam. Túl azon, hogy nem igaz, nem ismerik a madeirai lelket. Nálunk nem szokás egy földiről rosszat mondani idegeneknek."