Valószínűleg minden idők legrosszabb karrier-tanácsa ez, melyet egy tanár mondott a tanítványának: ,,Felejtsd el a labdát, nem lehet vele megélni." Cristiano Ronaldo nem fogadta meg a javaslatot, így ma a Manchester United játékosaként 125 000 fontot keres hetente, és a világ egyik legjobb labdarúgója.
A portugál válogatott és a "Vörös Ördögök" sztárja hamarosan könyvet ad ki: nem önéletrajz, de elolvasva betekintést nyerhetünk Cristiano életébe és gondolataiba - fény derül arra, hogy kötött barátságot a sok gazdag focista a 2004-es tsunami egyik hét éves túlélőjével.
Megjelent egy részlet az irományból, amiben Ronaldo iskolás éveiről olvashatunk, ahol nagy problémának tartották, hogy ennyire rajong a labdarúgásért.
Cristiano elárulta, hogy az ötödikes oktatója gyakran leszidta a labdához való kötődés miatt: 'Mindig elmosolyodok, ha visszagondolok ezekre a pillanatokra, amikor néha elkésve, labdával a kezemben állítottam be az osztályba."
"Ronaldo, felejtsd el a labdát!-mondta és mondta újra. ' A labdával nem lehet megélni, ne hagyd ki az osztályokat. Az iskola az, ami igazán fontos számodra, nem a labda, az nem fog neked semmit hozni az életben."
Napjainkban Cristiano Ronaldo a Premiership egyik legjobban kereső játékosa és a pályán is sikeres, hiszen az előző szezonban bajnoki címet ünnepelhetett a Manchester Uniteddel és számos egyéni elismerést is bezsebelt.
,,Az élet tele van meglepetésekkel"-folytatta a kiváló szélső. "Akkoriban nem nagyon figyeltem rá, hogy mit mond. De ma már megértem őt, hiszen csak a dolgát tette és követte a hitét. Végezte a munkáját, mint tanár és ez egy jó tanács volt, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. De soha nem figyeltem rá."
Régebben a Unitedben szereplő csapattársai felfedték, hogy Ronaldót még nem nagyon látták labda nélkül. Patrice Evra korábban nyilatkozott is erről, elmondta, hogy barátja nem tud elszakadni a bogyótól.
'A labdával eszik és azzal is nézi a TV-t. Valószínűleg a lasztival is alszik.-mondta nevetve a francia védő, aki szerint csak úgy lehet megállítani a portugáli, ha "megölik".
Ron elismerte szenvedélyét: "Nem tudom megállni, hogy ne simogassam a labdát, vagy ne zsonglőrködjek vele. Ezt csináltam amikor az utcán játszottam és ugyanezt  teszem most is az edzéseken, és mindenhol. Nem tervezem, hogy felhagyok ezzel a szokásommal."
"Ez az igazi Cristiano Ronaldo. El tudom képzelni, hogy az emberek azt hiszik, hogy ez csak valami bemutató, amikor látják, hogy a bemelegítés előtt játszom a labdával. Aki így véli, az téved, ugynis ez számomra természetes. Mindig ugyanazokat a gyakorlatokat végzem, legyen szó válogatott, vagy bajnoki mérkőzésről."
"Amint az edző eligazítja a csapatot, azonnal az öltözőbe megyek és zsonglőrködök. Amíg bemelegítésnél várjuk a feladatokat, vagy van egy kis szünet máris folytatom a gyakorlást, szórakoztatom magam a labdával."
"Főként azért csinálom, hogy jól érezzem magam, de van egy másik oka is - nagyon jól le lehet vezetni a feszültséget a mérkőzés előtt. E szokásomat minden csapattársam meg tudja erősíteni, hiszen nagyon jól ismernek. Így motiválom magam, csökkentem a nyomást és lenyugszom."
A könyvben Ronaldo beszél a 2005-ös banda acehi látogatásról is, ami a horrorisztikus szökőár után hat hónappal volt: "Még nem ébredtek fel teljesen a fájdalomból, de mosollyal az arcukon és rendkívül kedvesen fogadtak."
"Köszönöm Istennek, hogy ha csak egy pillanatra is, de segíthettem nekik megfeledkezni a tragédiáról.Velem nevettek, bátorítottam és vigasztaltam őket. Teljesen kifizettek a reménytől ragyogó szemeikkel és eltökéltségükkel. Követtek minden helyre ahol jártam, gyalog, busszal vagy éppen motorral."
"Másodszor is találkoztam Martunisszal, egy bátor indonéz fiúcskával, aki 19 napon keresztül egyedül harcolt az életéért, pedig még csak hét éves. Ismét eltöltöttünk egy napot Banda Acehban. Nagy megható volt számomra az az ártatlan, érzelmekkel teli tekintet, ami áradt a szeméből. Nem tudom elképzelni, hogy milyen szenvedésen mehetett keresztül 19 napon át, semmit sem tudva a családjáról."
Ronaldo egy mobiltelefont ajándékozott a fiatal srácnak és megadta neki a saját telefonszámát is.
"Gesztikulálva és egy tolmács segítségével beszéltünk, de annyira szégyenlős volt, hogy alig mert megszólalni. Azonnal megkérdezte a számom, utána pedig játszottunk a telefonnal."
"Minden új volt számára. Amikor kinyitottam a számítógépet teljesen kikeredett szemekkel figyelt, hiszen eddig még nem látott ehhez hasonlót."
"Nagyon lelkes volt amikor megmutattam neki néhány képet és videójátékot. Ragyogtak a szemei a sok újdonság látványától. Fantasztikus volt a hangulat, amikor a helyiek megláttak minket és mindez miatta volt."
"Egy igazi hős volt és ma is az, a bátorság egyik mintaképe. Martunis egy olyan fiú, aki megérdemli, hogy mindene meglegyen az életben és biztos vagyok benne, hogy boldog gyerek lesz."