Pontosan három esztendeje, 2006. november 17-én hunyt el minden idők legjobb magyar labdarúgója, Puskás Ferenc. A szomorú dátum apropóján az alábbiakban mi is megemlékezünk a Nemzet Sportolójáról, nem feledve, hogy Öcsi bácsi kitörölhetetlen emlékeket hagyott maga után, halálával a nemzet és az egyetemes labdarúgás nem csak egy zseniális játékost, de egy páratlan embert is veszített.

Puskás Ferenc és a magyar válogatott
Napra pontosan 1945. augusztus 25-én mutatkozott be, az Ausztria elleni 5-2-s győzelem alkalmából a magyar nemzeti válogatottban, s a sors pikantériája nyomán, ugyancsak a "sógorok" ellen húzta magára utoljára a magyar válogatott címeres mezét, 1956. október 14-én. Az aranycsapat tagjaként, számos siker részese: 1952-ben az ő vezetésével szerezte meg Magyarország az olimpiai bajnoki címet, a helsinkii ötkarikás játékokon. Részt vett az 1954-es svájci Világbajnokságon is, ahol a favoritnak számító magyar csapat egészen a döntőig menetelt, ám ott sajnos - máig vitatott körülmények között - vereséget szenvedett az NSZK ellenében. Mindennek ellenére, Puskás a Világbajnokság legjobb játékosa volt, s játékával akkor is milliókat gyönyörködtetett. Nyolcvannégyszeres válogatott, mialatt nyolcvanhárom (nem tévedés, nyolcvanhárom!) gólt szerzett. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson lőtt "visszahúzós" gólja legendássá vált, s mindmáig, szinte valamennyi futballról szóló dokumentumfilmben, rövidfilmben megtalálható.

Puskás és a Real Madrid
Az 1956-os forradalom idején, Puskás külföldön maradt. 1957-ben ugyan előszerződést kötött a Wiener Sport Club-bal, azonban úgy döntött, hogy nem ezt az ajánlatot, hanem a másikat, a Real Madridét fogadja el. Spanyolországban telepedett le, és négyszer a hispán válogatottban is pályára lépett. 1958 és 1967 között volt a Real Madrid játékosa, ahol tovább halmozta a sikereket. Akkoriban a Di Stéfano, Gento, Rial, Kopa, Puskás féle ötös fogat, ellenállhatatlan volt. Pancho - merthogy így nevezték Öcsi bácsit spanyolhonban - háromszoros BEK (a mai Bajnokok Ligája elődje) győztes, hatszoros spanyol bajnok (1960-65-ig például megszakítás nélkül!), négyszeres gólkirály (1960: 28 gól, 1961: 27 gól, 1963: 26 gól, 1964: 20 gól), ezek mellett pedig nyert egy Világkupát és két Spanyol Kupát. Az 1960-as Eintracht Frankfurt elleni BEK döntőn (amit az évszázad egyik legjobb mérkőzésének is tituláltak, de az biztos, hogy ehhez fogható kupadöntőt még nem rendeztek e földön) például négy (!) gólt is szerzett. Máig hihetetlen tisztelet övezi mind Madridban, mind egész Spanyolországban - még Barcelonában is. Nem találunk arrafele sem olyan embert, aki ne tudná hova tenni Puskás Ferenc nevét.

Öcsi bácsi gondolatai a Frankfurt elleni BEK döntőt követően
"Az eredmény talán nem mutatja, de nagyon küzdelmes meccset játszottunk a németekkel. Az Eintracht nem volt akkoriban jó formában, de a Rangers fölényes legyőzése tiszteletet ébresztett bennünk irántuk. Alig ismertük őket, de azt tudtuk, hogy akik kétszer hat gólt tudnak rúgni a skót bajnoknak, azok nem lehetnek akárkik. Hivatalosan 135 ezer néző nézte végig a meccset a skóciai Hampden Parkban, és nem túlzok ha azt mondom, hogy tomboltak a gyönyörűségtől. Az egész csapat briliánsan játszott, már-már azt éreztem, hogy ennél jobban nem is lehet jobban futballozni. Ez maga a tökély volt. Pedig jobban kezdtek mint mi. Még alig mondtuk el, hogy "Éljen! Éljen!" már vezettek is. Szerencsére Di Stéfano hamar eszmélt, és lőtt gyorsan két gólt. Én sem akartam lemaradni nagyon. Lőttem négyet a németeknek… Az egyiket ugyan tizenegyesből, de a fene se bánja. Igaz hogy 5-1-nél szépítettek, de ez nem nagyon érdekelt. Ráadásul még az utolsó szó is a mienk volt, és Alfredo bevágta a maga harmadik gólját is. 7-3 lett a vége, minden bejött amit csináltunk. Nem hallottuk a mérkőzés végén a sípszót sem, mert körülöttünk mindenki tombolt. És amikor a skót bíró lefújta a meccset, mindenki berohant minket ünnepelni. Nagyon ment a játék, pedig szavamra mondom, nem volt könnyű."

Puskás Ferenc, mint vezetőedző
Görögországban, Chilében, Ausztráliában, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Paraguayban, Amerikában, Kanadában és Spanyolországban dolgozott mint szakvezető, de 1993 júliusától volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya is. Edzőként legnagyobb sikerét, a görög Panathinaikos-szal érte el, mely gárda, Puskás irányítása mellett, BEK döntőt játszott 1971-ben. Egykori játékosai egybehangzóan állítják, az egyes mérkőzések előtt már Öcsi bácsi személye komoly előnyt jelentett, karaktere és mentalitása ugyanis egyöntetűen magával ragadta a játékosokat, akik rendre a mindezekből következő szellemiséggel és hittel léptek pályára.

Puskás Ferenc: a mítosz
A kilencvenes évek végén Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megválasztott Évszázad Sportolója választáson, Egerszegi Krisztinával és Papp Lászlóval együtt bekerült a 91 jelölt közé, de végül a díjat Pelé kapta. Ellenben a Gazetta dello Sport összeállítása alapján Puskás Ferenc, 83 válogatott góljával minden idők legeredményesebb csatára, míg a Nemzeti Sport millenniumi szavazásán, Egerszegi Krisztina mellett, az olvasók szavazatai alapján ő lett az Évszázad Sportolója. Szinte minden létező rekordot megdöntött: nevéhez fűződik az egy mérkőzésen szerzett legtöbb gól (1949., február 19.) valamint a legtöbb gól egy bajnoki szezonban (50 találat, 1948-ban). Emellett a XX. Század harmadik legeredményesebb futballistája, a magyar válogatott valaha volt leggólerősebb játékosa, a spanyol bajnokság legeredményesebb futballistája, valamint ő a BEK történelem harmadik leggólerősebb játékosa.

"Tisztelet az Emléknek, tisztelet a Legnagyobbnak!"