Képes Sport 2010.04.07-13.

A hétvégi csúcsmeccs előtt a Képes Sport posztról posztra összevetette a Real Madridot és a Barcelonát, avagy ki a jobb papíron? Ki a jobb: Casillas vagy Valdés, Kaká vagy Messi, Higuaín vagy Ibrahimovics? Három eldöntendő kérdés a tizenegyből, amire a KS megpróbál válaszolni. A magunk részéről örülünk, ha a szombati el clásico is ilyen szoros lenne. S valami hasonló, vagy éppen fordított végeredménnyel is boldogan kiegyeznénk!

Casillas vs. Valdés (0-1)
Százból száz megkérdezett zsigerből Casillasra tenné az első pontot. mert hát tizenegy év a Real első csapatánál, két BL-győzelem és egy Európa-bajnoki arany nem lehet véletlen, mint ahogy a több mint száz válogatott meghívó sem. Valdés ezzel szemben egyszer sem húzhatta fel a nemzeti csapat dresszét, igaz, két BL-sikerhez ő is hozzásegítette a klubját, miközben hetedik éve kirobbanthatatlan a kapu elől. De ami most igazán számít: végre levetkőzte "lepkegyűjtő" hobbiját, s csak azt nem fogja, amit tényleg nem lehet, míg Casillas épp mostanság kezd rákapni a potyákra. A spanyol szövetségi kapitányok eddig a madridi kapusnak szavaztak bizalmat, a KS szembemegy velük, és Valdésre teszi a voksát.

Arbeloa vs. Dani Alvés (0-2)
A szoros rajt után a második kanyarból már egyértelműen a Barca jön ki jól, nem is csoda, hiszen a jelenkor egyik legjobb jobbhátvédje tapossa a gázpedált, akivel talán csak az interes Maicon tudná felvenni a versenyt (személyes pechje, hogy a nagy rivális szintén brazil, és ugye közeledik a vb...), de a madridi semmi esetre sem. Még ha az Atlético Madridnak lőtt, csatárokat megszégyenítő gólját többszörösen is értékeljük. Dani Alves egy személyben játszik hátvédet, szélsőt és támadót, a két alapvonal között ingázik, s ugyan a beadásai és szabadrúgásai nem jelentenek annyi veszélyt, mint tavaly, még így is köröket ver Arbeloára.

Sergio Ramos vs. Puyol (1-2)
A fiatalság előbb-utóbb elsöpri a rutint, bár jelen esetben söprésről vagy kiütésről nem beszélhetünk, hiszen a nagy öreg, Carles Puyol még tartja magát a fiatalokkal szembeni összevetésben. A katalánok fürtöskéje 1999 óta kergeti az ellenfeleket gránátvörös-kékben töretlen lelkesedéssel és hatékonysággal, ám jelen esetben ez kevés, mert kihívója, talán csak a köztük lévő nyolv év miatt, jóval lendületesebben, egy fokkal gyorsabban teszi ugyanezt a Santiago Bernabéuban. Ráadásul előrehúzódva is nagyobb veszélyt jelent, bár a madridi szépítés elsősorban nem három góljának (Puyolnak eddig egy jött össze) köszönhető.

Albiol vs. Piqué (1-3)
Puyol (és több ezer Barca-fan) nagy szerencséje, hogy olyan társ dolgozik mellette a védelemben, akinek fejlődését Sir Alex Ferguson felügyelte három éven keresztül, és többek között ennek is köszönhetően huszonkét éves korára kétszeres BL-győztesnek, illetve angol és spanyol bajnoknak vallhatja magát. S noha az angol sikereknél nem ő volt a hátsó alakzat kulcsszereplője (Vidics és Ferninand mellett ez nem olyan egyszerű), hazai földön már ő a hátsó traktus vezére. Jó iskolát kapott Albiol is, elvégre az állandó üldöző szerepét játszó Valenciában négy évet húzott le, ennek ellenére nála még nem érezhető az a magabiztosság, mint Piquénél.

Marceloa vs. Maxwell (2-3)
A szabályos sorminta is megkövetelné az újabb realos pontszerzést, de nem a szépérzékünk miatt húzzuk be az újabb hazai strigulát. Illetve azért, mert Marcelo megindulásai, brazilos megoldásai bizony egyszer-kétszer az ember lelkének is jót tesznek, akkor is, ha egyelőre csak messziről idézik a legendás elődöt a galaktikus érából. Maxwellnek ilyen súlyos múlttal nem kell megbírkóznia (a Barcának soha nem a hátvédsora volt az ékköve), szerencséjére, tegyük gyorsan hozzá, mivel egyelőre a biztos csapattagságot kell kivívnia, és az sem megy gördülékenyen. Ha valahol sebezhető a vendégek védelme, az az ő oldala.

Xabi Alonso vs. Busquets (3-3)
Ha egy üzlet beindul... A verseny fél távjánál, a középpályássor kezdeténél újra fej fej mellett haladnak, köszönhető Xabi Alonsónak, és az ő évtizedes rutinjának. A Liverpooltól jelentős összegért, 30 millió fontért szerződtetett védekező középpályás három gólja mellett kellő keménységgel látja el feladatát, amit tizenegy sárga lapja is jól mutat, viszont javára írnadó, piros lapig egyszer sem feszítette a húrt. Ez speciel Busquetsre is igaz, de minden más mutatóban Alonso mögé szorul, így az egyenlítés egyértelmű.

Van der Vaart vs. Xavi (3-4)
Egy zseniális bal láb, töretlen lelkesedés és kitartás az egyik sorban, egy zseniális jobb láb, elképesztő játékintelligencia és higgadtság a másikban. Ez még így akár döntetlen is lehetne, ám ha megnézzük a nevek mögötti tapasztalatot, eredményeket és tudást, akkor bizony már billen is a mérleg nyelve. Méghozzá Xavi felé, egész egyszerűen azért, mert a spanyol  karmester sokkal komplexebb futballista, min holland párja, és ezt még az sem egyenlíti ki, hogy előbbi az utóbbi hetekben sérülésekkel küszködött, míg utóbbi zsinórban ötször a kezdők között találta a nevét.

Granero vs. Iniesta (3-5)
Ha már a pályán kéz a kézben jár a Xavi, Iniesta kettős, hogy nézne ki, ha papíron az egyik lemaradna. Persze nem ezért üti ki a valóban zseniális karmester aktuális ellenfelét, hanem mert amit hétről hétre (többször is) bemutat a kilencven perc során, az maximálisas megfelel a XXI. század középpályásai elé állítható legmagasabb elvárásoknak, azaz labdát véletlenül sem ad el, mindkét tizenhatosnál és mindkét szélen feltűnik, s noha egy gólja finoman szólva sem sok, de amennyihez hozzásegíti társait... Nos, az megfizethetetlen. A másik oldalon a Getafétól visszarendelt Graneróban Pellegrini mester töretlenül bízik, de azért még nem említhető egy lapon Iniestával. Még akkor sem, ha Gutit sikerült cserepadra szorítania. Bár mi ezt nem értjük, nagyon nem...

Kaká vs. Messi (3-6)
A döntést, mint a pályán oly sokszor, most is Messi vállalja magára. Azért nem lehet rossz érzés Guardiolának lennei, elvégre pontosan tudja, van egy olyan játékosa, aki bárhol, bármikor, bárki ellen képes csapata javára eldöteni bármelyik tétmeccset. No, persze alapvetően Kaká is megfelelne ezeknek a kritériumoknak, csak hát királyi mezben eddig még nem igazán mutatta meg azt a formáját, amelyet korábban éveken keresztül láthattunk tőke, s ami 65 millió eurót ért a Real vezérkarának. Mivel a pályán sohasem a múlt, hanem a jelen számít, ez a pont bizony kétségkívül az argentiné.

Higuaín vs. Ibrahimovic (4-6)
Az újabb argentín pontszerzés már közel sem ennyire egyértelmű, ám ha a számokat nézzük, nem is kérdés a kérdés. Higuaín huszonnégy meccsen huszonnégy gólt szerzett (csak Messi előzi meg a góllövőlistán), míg Ibrát huszonnégyszer küldték pályára, ám csak tizenötször iratkozott fel a gólszerző közé, s egyszer még ki ia állították (talán ezért is lett 2-2 az Almería elleni meccs, és az a két pont most bizony hiányzik Katalóniának). Némi erősítés a svédnek, hogy a BL-ben kettővel többet lőtt, ám ez jelen esetben nem több, mint halavány reménysugár, mivel a hétvégi meecs nem BL lesz, hanem Primera División.

C.Ronaldo vs. Pedro (5-6)
Noha a verseny már "körökkel" ezelőtt eldőlt, a lefújás előtti pillanatokban a Realnak sikerül igazán szorossá menteni a meccset. Ez mondjuk nem akkora meglepetés, ha a befejező embert nézzük királyi oldalról. A nyári csúcsigazolás (94 millió euró) ugyanis nem csak nevéből és Madridban, huszonegy bajnoki meccsén barámolt tizennyolc gólt, s ha sérülés miatt nem kellett volna heteket kihagynia, garantáltan húsz felett járna. De még így is simán veri Pedrót, aki ugyan élete legjobb szezonjár futja  a felnőttek között - huszonhét meccsen kapott kisebb-nagyobb szerepet, és ezeken hét gőlt is szerzett -, de "Cé" neki nagy falat. Talán ha Messivel engedtük volna össze...