Pontosan 108 esztendővel ezelőtt, 1902. március 6-án született meg a Real Madrid; a klub, amely az idő múlásával egyre inkább dominánsabb lett az európai futballporondon, s amely néhány évvel ezelőtt a FIFÁ-tól elnyerte a XX. Század legjobb csapata elismerést. A gárda számos rekordot tart, elég csak megemlíteni a kilenc BEK/BL elsőséget, de a sor hosszú lenne, ezért inkább nem bonyolódunk bele. A bevezetőben semmiképp.

1902. március 6-a: a klub alapításának napja. Ezekben az időkben a futball gyerekcipőben járt egész Spanyolországban, s különösebben az sem bolygatta meg az állóvizet, hogy Madrid FC néven megalakult a spanyol főváros elsőszámú futballcsapata. Mint az sokak számára ismert lehet, 1863-at írtunk akkor, amikor a futball megjelent a sportágak népes listáján. A foci őshazája Anglia, ahol ezekben az időkben új szenvedély honosult meg: neve még nem volt, mindenesetre a fiatalok úgy írták le ezt az új, kőkemény, mégis csodálatos játékot, hogy "egy sportág, ahol kézzel nem lehet beleérni a labdába." Ez volt a futball, mellette pedig még egy labdajátéknak hódoltak a szigetországban: a rögbinek. De ez már egy másik történet.

A Sky, a Madrid jogelődje
Ennek a furcsa, új sportágnak nem csak Angliában, de egész Európában nem tudtak ellenállni a fiatalok, s nem meglepő módon rövid idő elteltével a hispániában is felütötte fejét a futball iránti szenvedély. 1900-at írtunk akkor, amikor a spanyol fővárosban megalakult a Sky, a későbbi Madrid FC jogelődje. Az alapokat bizonyos Julián Palacios rakta le, aki a Real Madrid mára már 105 éves históriájának az első elnökének számít. Két évvel később pedig már a város nevét viselte az együttes, s tulajdonképpen a krónikások innentől kezdve tartják számon a klub minden egyes mozzanatát.

Palacios mellett egyébként még egy Padros nevű katalán testvérpár (Juan és Carlos) is csatlakozott a klubhoz, s ők voltak azok, akik 1902-ben megteremtették a történelem első nagy Madridját. A testvérpár amúgy nem csak a Madrid megalakulásában játszott lényegi szerepet, hanem jelentős közük volt ahhoz is, hogy később megalakult az spanyol labdarúgó bajnokság, majd a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) is.

Amíg Juan Padros két éves mandátuma alatt kőkemény munkát végzett a szebb jövő érdekében, addig testvére Carlos, a spanyol futball egyik legismertebb követe lett szerte Európában, s nem meglepő módon 1904-ben ő lett a csapat harmadik elnöke, Palacios alapító és Juan Padros után.

Egyedülálló stílus, "la excelencia"
A Real Madrid történelme annyira bővelkedik a szebbnél-szebb momentumokban, a ragyogó pillanatokban, hogy bizony nincs könnyű dolgunk amikor néhány mozzanat kiemelésére vállalkozunk. A XX. Század első évtizedében a Madrid négyszer is megnyerte a Király Kupa elődjének tartott kupasorozatot (1905-1908), míg néhány évvel később, 1912-ben a Bernabéu család elkezdte megalapozni a legendát. Antonio Bernabéu volt a szervezeti felelős; majd a Bologna FC alapító tagja, és a Spanyol Labdarúgó Szövetség első embere. Marcelo Bernabéu kitűnő játékosa volt a klubnak a tízes években, míg Santiago Bernabéuról mindenki tudja, hogy a klub történelmének legnagyobb alakja. Minden pozíciót betöltött, amit egy halandó betölthet egy klubban: volt játékos, megbízott, igazgató, klubtitkár, és elnök is.

Miután 1943. szeptember 15-én elfoglalta az elnöki bársonyszéket, valóságos sikerkorszak kezdődött a klub életében. Megteremtődött a mítosz, ami 105 év alatt sem halt ki a Real Madridból: egyedi stílus,  sportszerűség, ellenfél iránti tisztelet, kivételes játékosok, szenvedélyes játék, trófeák hada.

Csodálták és tisztelték
A Bernabéu-i eszme alapját a következők képezték: új stadion építése, páratlan szellemiség kialakítása, valamint a "senorok klubjának" - úriemberek klubjának - megalkotása. Bernabéu mindig is fontosnak vélte, hogy a gárda ne csak egy egyszerű futballklub legyen, hanem annál sokkal több: okozzon örömöt a szurkolóknak, és olyan dolgokat hirdessen szerte a világon, ami nem csak egy egyesület életében elengedhetetlenek, hanem humánus szempontból is nélkülözhetetlenek: a nemességet, bátorságot és a küzdeni tudást. Nem véletlen, Don Santiago Bernabéut nem csak Spanyolországban, hanem az egész földkerekségen óriásira tartották.

Santiago Bernabéu az '50-es évekre valóságos csodacsapatot hozott össze: a legnagyobb igazolás Alfredo Di Stéfano volt, akinek vezérletével a Real Madrid - a klub 1920-ban felvehette a királyi jelzőt - 1955 és 1960 között ötször is elnyerte a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A Real Madrid a kontinens legjobb csapatának számított, s játékával az egész világot ámulatba ejtette.

A gárda 1966-ban nyerte el utoljára a BEK serleget, azt követően az európai porondon harminckét szűk esztendő következett, nem számítva a két UEFA Kupa diadalt a '80-as évekből. Ennek ellenére a Real Madrid továbbra is az maradt, aminek Santiago Bernabéu megálmodta.

A "Keselyű Ötöse"
A Real Madrid továbbra is remekelt, s BEK-et ugyan nem nyert, hazai szinten gyakran számított egyeduralkodónak. A France Football magazin az 1979/80-as szezonban a legjobb európai gárdának választotta a Real Madridot, ami után a sikerek ugyancsak nem maradtak el. A marsallbotot a Keselyű Ötöse vette át, akikkel a blancók egymás után öt bajnoki címet nyertek meg, 1985-től kezdődően. A Madrid ezzel beállította a "veteránok" rekordját, akik 1960-tól 1965-ig sorozatban végeztek az élen a hazai pontvadászatban. A Real Madrid tehát kétszer is nyert zsinórban öt bajnoki címet, erre pedig semelyik másik gárda nem volt képes egyelőre Európában.

A XXI. Század fényes sikereket ígért, ám ez előtt még egyszer elnyerte a gárda a legrangosabb európai klubtrófeát. 1998-ban jártunk, amikor Predrag Mijatovics góljának köszönhetően a fővárosiak 1-0-ra megverték a Juventust Amszterdamban, megszakítva ezzel a 32 éve húzódó rossz szériát az Európa-kupában.

Ez volt a Real Madrid hetedik elsősége a sorozatban, amit 2000-ben és 2002-ben még kettővel megfejeltek, így kilenc elsőségével jelenleg a királyi gárda számít a rekordernek a sorozatban. 2010-ben a Santiago Bernabéuban rendezik a Bajnokok Ligája döntőjét, a Real Madrid nem titkolt célja pedig az, hogy hazai közönség előtt tizedszer is elhódítsa a díszer serleget.

A XX. Század legjobb csapata
2002-ben centenáriumát ünnepelte a Madrid, amely pont az évforduló napján vereséget szenvedett a Deportivótól a Bernabéuban, a spanyol Király-kupa fináléjában. Fájó emlék ez minden madridista számára, azonban az idény vége így is örömtelire sikeredett: ebben az évben összejött a kilencedik BEK/BL serleg!

A FIFA 2000-ben az évszázad legjobb csapatának választotta a Madridot, 2002 után pedig egy új korszak vette kezdetét. A galaktikus-éra 2002-től 2006-ig tartott a szakírók szerint, az időszak pedig mindmáig meglehetősen kettős érzéseket idéz fel a szurkolókban: a trófeák nem jöttek, ám gazdaságilag olyan jól még sosem állt a klub, mint azokben az időkben.

Noha a Madrid történelme nem mentes a hullámvölgyektől és viszontagságoktól, a klub sikereit, eredményeit, jelentőségét mind az öt kontinensen elismerik. A Real Madrid egy mítosz, egy élő legenda, ahogy a spanyolok mondják, "egy klub, amely mindig a kiválóság lehetőségét keresi." A következőket pedig még Santiago Bernabéu vetette papírra jó pár évtizeddel ezelőtt. Nézzük, hogy a klub történelmének legnagyobb alakja miként látta a Madrid jövőjét 1977-ben, a 75. évfordulón:

"... Lesz még Real Madrid 2002-ben? Lesz még labdarúgás ekkor? Jelen voltam a 75. születésnapon, de korom miatt már nem lehetek jelen a centenáriumon. Nehéz ezt elviselni. Soraim nem fejezhetném be anélkül, hogy ne mondanék köszönetet az igazgatóknak, az alkalmazottaknak, és mindenkinek, aki segített nekem."

Santiago Bernabéu, Madrid