-Amint vége lett a La Liga küzdelmeinek, hanyatt-homlok menekültél a spanyol fővárosból?
CR: Miért tettem volna ilyet? Madrid a második otthonom, nagyon is jól érzem itt magam.
-Ez mind szép és jó, csakhogy a madridi tenisztornán az egyik Nadal-meccsen kifütyült a közönség, amikor feltűntél a tribünön, pedig akkor még élt a Real-remény a spanyol aranycsatában.
CR: Vagy úgy! Nem bújok el a nyilvánosság elől, az sem zavar, ha ujjal mutogatnak rám! A futball csapatsportág, de ha a szurkolókna bűnbakokra van szükségük, akiket falhoz állíthatnak, akkor ezt is vállalom. Mindenki azt gondol, amit mond, és azt tesz, amit csak akar!
-Kemény szavak...
CR: Tiszta a lelkiismeretem! Amikor Manchesterből Madridba szerződtem, az a cél vezérelt, hogy legalább olyan sikeres legyek. Mindent megtettem, de semmi sem alakult az elképzelésünk szerint. A BL fináléjának hiába adott otthont a Bernabéu, a nyolcaddöntőben elhasaltunk. Az el clásicón oda-vissza elvert minket a Barcelona, és megvédte a címet. Végül másodikak lettünk, de mindegy is, ha nem vagyunk elsők, lehetünk akár tizedikek is. A Király-kupáról nem is beszélve, a harmadosztályú Alcorcón a bolondját járatta velünk a harminckettő között. Megfizettük a tanulópénzt, a 2010-2011-es idényben megmutatjuk a szurkolótáborunknak, hogy méltók vagyunk a szeretetükre.
-A sikertelen klubszezon után a válogatottal kárpótolnád magad a vb-n?
CR: Nem szabad összemosni a kettőt! Nincs annál nagyobb megtiszteltetés számomra, mint amikor a portugál nemzeti csapat mezében a hazámért harcolhatok, de a Real Madrid dressze szintén rengeteget jelent nekem.
-Ehhez képest arról is olvasni a spanyol lapokban, hogy a Barcelona felé kacsingatsz.
CR: Ez csak pletyka! A Real Madrid játékosa vagyok!
-Vagyis kijelented, történjék bármi, nem igazolsz a Barcába?
CR: Soha ne mondd, hogy soha! Úgy tervezem, hogy a Real Madridból vonulok vissza, de korai lenne még egy majdani klubváltás lehetőségét kizárni, legyen az Barcelona-szerződés, vagy bármi más. De ez még a jövő zenéje.
-A futballtársadalom már vágja a centit a vb-rajtig. Mire számíthatunk a portugáloktól?
CR: Jók leszünk. Pedig pokolian nehéz a csoport! Az ötszörös világbajnok Brazíliát nem kell bemutatni, Elefántcsontpart pedig a legtöbbre hivatott afrikai csapat, olyan játékosokkal, mint Didier Drogba, Yaya és Kolo Touré, Emmanuel Eboué, Salomon Kalou. Ott vannak még az észak-koreaiak a négyesünkben, őket sem szabad leírni.
-Egyetértesz a vb-keret összeállításával?
CR: A kapitányt Carlos Queiroznak hívják, szíve joga eldönteni, kit hív be, kit hagy ki. Remélem, a súlyos térdsérülés után lábadozó Pepe utoléri önmagát.
-Meddig juthattok Dél-Afrikában?
CR: Az első lépcsőfok a csoportból való továbbjutás, annál előrébb egyelőre nem is szabad tekinteni. Ha a nyitómeccsen Elefántcsonpart ellen begyűjtjük a három pontot, azzal igencsak megkönnyítjük a helyzetünket. Aztán az észak-koreaiakkal találkozunk, és ellenük akkor is győznünk kell, ha álmunkból ébresztenek fel minket.
-És aztán jön csak az igazán nagy falat: Brazília.
CR: A sorsolás óta többször is szóba került a brazil-portugál vb-ütközet a madridi öltözőben, Kakával folyton zrikáltuk egymást. Azt mondta, lőjek nyugodtak egy gólt, a meccset úgyis ők nyerik, én is hasonlókat kívántam neki. Remélhetőleg ez az összecsapás már csak a csoportelsőségről dönt, mert az azt jelentené, hogy előtte nem hibáztunk.
-Ha már a madridi öltöző: a nyolcaddöntőben összejöhet egy spanyol-portugál.
CR: Állok elébe! Ha a túloldalon felsorakoznak a fiúk, Iker Caillas, Albiol, Arbeloa, Xabi Alonso vagy éppen Sergio Ramos, akkor nem a játszótársakat, hanem a legyőzendő riválist látom magam előtt.
-Elégedett lenné azzal, ha a 2006-os világbajnokság után 2010-ben is a négy közé jutnátok?
CR: Csodás lenne! Mit és hol kell aláírni? Amúgy meg ha már tényleg ott vagyunk, megcélozzuk a végső sikert.
-A hosszú futballnyár miatt nem lesz sok időd pihenni Arra a néhány hétre a nőfaló macsó szerepébe bújsz?
CR: Csakhogy klasszikus idézzet: amíg keresed az igazit, jól érezheted magad az esélyesekkel is. Nem rossz duma, igaz?
|